karácsony

Sziasztok!

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Mindenkinek! :)

 

Üdv.:
Briki Green

Ízelítők

Sziasztok!

Kicsit átlógtam a hétfőbe, de itt a megígért két részlet.
Sajnos most még csak ezzel tudok szolgálni, mert bár elgondolkoztam azon, hogy felteszem az eddig meglévő majd' hét oldalt, de úgy gondoltam, hogy mivel a csattanó még nincs megírva, ráadásul elég izgalmas helyen hagytam abba, még el lennék küldve melegebb éghajlatra - már ha eddig nem tettétek volna még meg...

A teljes fejezet idén már biztosan nem fog felkerülni, vizsgaidőszak van, nincs időm írni. Sajnálom, de ez a helyzet. Január végeztével viszont remélem - sőt, szeretném! - folytatni tudom az írást, mert határozott elképzelésem befejezni ezt a történetet, nem fogom feladni!

Tudom, hogy nagyon rossz, hogy ekkora szünet van, fordított helyzetben én se lennék oda az örömtől, de higgyétek el, nekem sem esik jól.

Viszont befejeztem a kis monológomat, itt a két ízelítő, Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Mindenkinek, kellemes fejtörést az ízelítők továbbgondolásához, és ne feledjétek, a fejezet neve: Luna!

"A lány homlokán gyöngyözött az izzadság, de amint meghallotta a közelben lévő sutyorgást, egyszerre volt melege, és kezdett vacogni. Pechére volt is mit hallania a csata zaján túl is.

   - Meg kell találnunk! – raccsolta egy mély hang sürgetően. – Addig nem mehetünk vissza, míg el nem kapjuk!

   - De túlerőben vannak – akadékoskodott egy másik alak, de nem sokáig, mert egy csattanás majd egy rövid kiáltás után Lily már nem hallotta a hangját.

   Óvatosan lejjebb csúszott a fal mentén, és egy mély lélegzet után kilesett a ház sarkánál, majd ugyanazzal a mozdulattal gyorsan vissza is rántotta a fejét. Három Halálfaló várt rájuk a szomszédos ház kertjében.

   - Keressük meg azt a fruskát és tűnjünk innen! – recsegte kelletlenül a harmadik, Lily pedig lesújtottan hunyta le a szemét és huppant a földre.

   Ennyi volt. Lebukott. Hiába győzte le Lestrange-et, valószínűleg kiszabadult és most az összes Halálfaló rá, a druidára vadászik. A jeges rémület egyre feljebb kúszott a gerince mentén, és mikor egy kéz hirtelen a vállához ért, Lily kis híján felsikított."

"   - Öhm, akarjátok, hogy magatokra hagyjunk titeket? – kérdezte zavartan Seamus, mivel hol az egyikükre, hol a másikukra tekintett, és észrevette, hogy bizony nem is kicsit szikrázik körülöttük a levegő.

   - Lily... – Harry hangja alig volt több suttogásnál, a lányt mégis édes borzongás fogta el, hát még a többi, levegőben lógó, ki nem mondott szótól. A szemei mindent elárultak a lány számára. S mivel már egyikük sem bírt tovább távol lenni a másiktól, akárcsak két mágnes, egyszerre mozdulva átszelték a közöttük lévő távolságot. Lily a fiú ölébe ugrott, aki könnyedén tartotta, mintha meg sem érezte volna kedvese súlyát, homlokukat pedig a másikéhoz illesztették. Tekintetüket továbbra sem szakították el egymástól, úgy forogtak körbe-körbe. Csak a másik létezett számukra.

   - Szerintem nem kell őket egyedül hagyni, egy kicsit már így is kizárták a külvilágot – somolygott Ginny, és nem is tudta, voltaképp mennyire igaza volt."

Üdv.:
Briki Green