We can not escape from the destiny
vagy Kikötő
A történet folytatódik, de vajon ott, ahol abba maradt?
Voldemort már évek óta halott, a varázsvilág fellélegezhetett, de a megszokott párosok élete másképp alakult, mint ahogy azt sokan gondolták.
A sors kanyargós, kiszámíthatatlan áradata új kihívásokat sodor Lily White lába elé: szerelmeket, barátságokat szakít szét, életeket sodor veszélybe, s úgy tűnik, hogy a harcnak és a nyugodt életért folytatott küzdelemnek sose szakad vége. Mikor úgy tűnik, a fiatal nő élete újra romokban hever, felbukkan egy régi ismerős, aki a régmúlt sebeit újra felszakítja; és ha Lily addig úgy gondolta, rosszabb már nem lehet, be kell látnia, hogy a katasztrófa csak most kezdődik el igazán!
Az élet nem áll meg, új veszélyek, régi titkok és talán egy szerelem ér végre révbe. Ha kíváncsi vagy, tarts velem!
Várhatóan Az én alternatív Harry Potter történetem befejezése után kezdem el írni!
(A cím és a leírás változtatásának jogát fenntartom!)
~*°*~
Save me! / Az őrző
A kissé cinikus Jeliel megkapta élete legelső komolyabb küldetését, melyet már annyira várt, de stílszerűen nem váltak be a számításai.
Az ügy egyre kacifántosabb, és persze a védence, a jóképű kosaras sztár, Daniel sem akarja megkönnyíteni a dolgát. Nem hisz neki, és mikor egy fájdalmas titokra fény derül, a segítségéből sem kér. Azonban megjelenik egy bukott, Sariel, aki különös és cseppet sem kedves érdeklődést folytat a fiú iránt, nem kis gondot okozva ezzel a lánynak. De mivel Jeliel angyal, nem szent, sajátos módszerével próbálja megvédeni az elutasító Danielt, és végezni az árulóval.
Ám rá kell jönnie, hogy csak a küldetés végeztével kezdődik az igazi kalamajka, melyet talán annyira nem is fog bánni!
Idézet a történetből:
" A magas sarkú cipőm sietős kopogását visszaverte a sikátor mocska, mely bűzlő szemeteszsákokkal és mindenféle limlommal volt tele.
Nagyon reméltem, hogy nem találkozom egy hajléktalannal sem, akinek az a hobbija, hogy fiatal lányokat ijesztgessen. Az én esetemben ez most amúgy sem lehetett volna túl nehéz feladat, hála a gyomromat görcsbe rántó izgalomnak. Ez volt az első „küldetésem”, így semmiképp sem szúrhattam el.
Az idegeskedés abból is fakadt, hogy magas sarkúhoz képest igyekeztem szedni a lábamat – mert már jócskán késésben voltam – ami azt eredményezte, hogy a fekete kisestélyi ruhám alja felcsúszott, túl sokat mutatva így a lábamból; amikor pedig lejjebb rángattam az anyagot, akkor a dekoltázsom nézett ki számomra botrányos módon. Nem is értem, miért ezt kellett nekem felvenni!
Ja, de tudom. Michael szerint, ha nem akarunk feltűnést kelteni, akkor el kell vegyülnünk az emberek között. De ha majd kibújik a mellem a ruha kivágása alól, az nem lenne feltűnő?!
Elvégre egy angyal nem nézhetett ki úgy, mint egy-némelyik erkölcstelen lány.
Mivel azonban eredménytelennek tűnt a huzavona, sóhajtva hagytam, hogy az anyag majd eldöntse, feljebb vagy lejjebb van-e a helye.
Már majdnem kiértem a főutcára, amikor…"
(A cím és a történet megváltoztatásának jogát fenntartom!)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése