- Szóval ez a Harry a barátod? – kérdezte semleges hangon Damer, mikor az utolsó sérült térddel foglalatoskodott.
- Hát, ööö ezt hogy érted? – fixírozta zavartan a szépen gyógyuló térdét.
- Jártok egymással? – tette fel konkrétabban a kérdését, és egy kicsit erősebben szorította a lány lábát. Az éjszaka sötétje egyre lejjebb ereszkedett, de a fiút ez nagyon nem érdekelte, feszülten figyelte a lány reakcióját.
- Nagyon ügyesen csinálod, nem gyógyítottál még embert, ugye? – próbált egy kis időt nyerni magának Lily, de a terve nem sikerült.
- Kösz, és nem, nem gyógyítottam még embert, de te meg ne tereld el a témát! – szólt rá kicsit erélyesen, mikor befejezte a gyógyítást, és a szabaddá váló kezével megemelte a lány állát, hogy végre a szemébe nézhessen.
- Nos, nem, nem járunk – vallotta be kelletlenül, és látta, hogy a fiú arca már nem olyan önfeledt, mint mielőtt Harryvel találkoztak volna.
- De van valami köztetek, nem? – erősködött tovább.
- Valami olyasmi – válaszolt sután még mindig a fiú szemébe nézve, mivel Damer nem volt hajlandó elengedni az arcát. Bár még a lány maga sem tudta, hogy mit takar ez a ködös válasz, a fiú megelégedett ennyivel.
- Bevallom, kedvellek téged, és ha valóban csak
valami olyasmi a helyzet, akkor nem fogom visszafogni magam, Aidrea – mondta komoly, elszánt arccal, majd valamennyi jókedv visszatért vonásaiba, és egy kis féloldalas mosollyal közölte további terveit. – Tényleg kedvellek, és aki iránt így érzek, nos, nem szokásom csak úgy tovább engedni.
Lily annyira meglepődött a fiú szavain, hogy semmi értelmes dolog sem jutott az eszébe, amit erre mondhatott volna. Így csak némán hagyta, hogy Damer felsegítse, és egy újabb, immár homlok puszival búcsút intsen neki, majd elteleportáljon.
Néhány másodpercig csak a semmibe meredt, majd mivel úgy gondolta, hogy futva már aligha érheti utol Harryt, inkább egyenesen a Dumbledore kúriára gondolt, és egy pillanat múlva már a bejárati ajtó előtt találta magát. Mielőtt benyitott volna, alaposan körülnézett, és amikor meggyőződött arról, hogy senki sincs a környéken, kinyitotta a zárat, majd gyorsan besietett.
Míg feljutott az emeletre, meglepő módon senkivel sem találkozott, de így legalább megkönnyebbült azért, mert nem kellett senkinek sem magyarázkodnia a koszos és szakadt ruhája miatt. Meg különben sem akart most senkit sem látni. Csak egy emberrel szeretett volna beszélni, de ő nagyívben elkerülte, ami roppantul dühítette a lányt.
Amikor az ajtaja elé ért, lassan balra nézett, majd hirtelen ötlettől vezérelve bekopogott Harry szobájába. De amikor már a sokadik kopogtatás után sem érkezett felelet, Lily az ajtóra szorította a fülét, és mivel semmilyen zajt nem hallott odabentről, benyitott. Azaz csak szeretette volna belépni, de a szobát zárva találta.
- Harry? – szólította a fiút. – Harry, Lily vagyok. Beszélni szeretnék veled – kérte, de semmi válasz nem érkezett.
Mivel a lány elég idiótán érezte magát, amint tétlenül ácsorgott, és látszólag senkihez sem beszélt, az egyik zölden ragyogó tenyerét és varázspálcáját az ajtóra simította, mire az zár megadóan kattant, és kitárulkozott előtte.
- Itt vagy, Harry? – lépett beljebb a sötét szobába, majd pálcájával fényt idézett, és körülnézett. Az asztalon és környékén rengeteg pergamen és könyv hevert szanaszét, az ágy bevetetlenül, a teraszajtó pedig nyitva volt. Óvatosan kikukucskált az erkélyre, de csalódottságára ott sem találta a felfordulás tulajdonosát. Magában fújtatva indult ki a helyiségből, de ekkor, a hálószobához tartozó fürdőszoba ajtaja kinyílt, és a meglepődött Harry lépett ki rajta.
- Te meg mit keresel itt? – kérdezte a fiú, nem túl udvariasan, majd a lányt kikerülve az ágyán szétszórt ruháit kezdte el pakolászni.
- Beszélni szeretnék veled – válaszolt csendesen, miközben orrába kúszott a fiúból áradó tusfürdő és arcszesz kellemes illatkeveréke. Mélyen beszívta a már ismerős aromát és lehunyta a szemét, miközben folytatta. – Még mielőtt megkérdeznéd, kopogtam.
- Vagy úgy. És mivel nem válaszoltam egyszerűen csak betörtél hozzám? – kérdezte tőle szokatlanul gúnyos hangnemben, és még egy csúfondáros fintort is megengedett magának.
- Nem zártad be eléggé – vont vállat tetetett lazasággal a lány, miközben belül már sikítozva tiltakozott a fiú hideg, gúnyos, majdhogynem ellenséges viselkedése ellen.
- És ha már itt vagy, el is mondod, hogy miért hatoltál be a szobámba? – állt meg karba tett kézzel, tisztes távolságot hagyva kettejük között. Lily, hogy lenyugtassa feszült idegeit, újra szippantott egy mélyet Harry illatából, és szólásra nyitotta ajkait.
- Miért hagytál ott, amikor utánad kiabáltam? – kérdezte, vigyázva arra, hogy ne hallatszódjék ki a benne felgyülemlett szomorúság és kétség.
- Nem akartam tovább zavarni – ismételte az utcán elhangzott szavait, miközben megrántotta a vállát.
- Mégis miért zavartál volna? Vagy Damerrel van bajod? – hitetlenkedett a lány, felhagyva az érzelmei palástolásával.
- Kétségkívül jól elvoltatok, míg fel nem bukkantam! – szorította össze állkapcsát mérgében.
- Igen, elvoltunk a beszélgetéssel! – vágta rá gyorsan Lily. – De komolyan nem értem, hogy miért csinálsz ebből olyan nagy ügyet!
- Még hogy én? Te törtél be hozzám! – túrt bele a sűrű, fekete hajába ingerülten.
- Kopogtam! – mondta most már hangosabban. – És különben is azért jöttem, hogy választ kapjak végre arra, hogy mi a bajod Damerrel?!
- Az az őrült azt hitte, hogy bántani akarlak téged! – bökte ki végül.
- Te meg ráemelted a pálcádat! – vágott vissza a lány szélsebesen.
- Mert rángatott téged, és a végén még miatta sérültél meg! – lépett egyet a lány felé még mindig feldúltan.
- Ha nem kezdtetek volna el vicsorogni egymásra, mint két harci kutya, nem is érhetett volna hozzám az a dementor! – hunyorgott csípőre tett kézzel a fiúra. Ilyenkor teljesen úgy nézett ki a lány, mint Minerva, akinek megzavarták az átváltoztatás tan óráját.
- Csak nem tetszett a pasid, ennyi! – rándult meg Harry szája a mikor Damerre célzott, majd mivel a lány nem válaszolt, lezártnak tekintette a vitába torkolló beszélgetést, és hátat fordított neki.
- Ő nem a pasim! – kiáltotta kissé hisztérikusan a fiú hátának. – Még csak ma ismerkedtem meg vele! Újonc, és engem kértek meg arra, hogy míg tart a szertartás világosítsam fel egy-két dologról. Az pedig, hogy hazakísért egy nagyon kedves gesztus volt! – hadarta el gyorsan érveit, de mivel Harry még mindig háttal állt neki, Lily is megfordult, és a halántékára szorította a tenyerét. – Egyébként azt sem értem, hogy miért magyarázkodom neked! Még hogy a pasim! – méltatlankodott, majd pár pillanat múlva a fiú felé pördült.
- Álljunk csak meg! Te féltékeny vagy? – kérdezte döbbenten, mire már Harry is visszafordult, így újra szemtől szemben álltak.
- Nem, nem vagyok. Azt, és azzal csinálsz, amit akarsz – válaszolt nyugalmat erőltetve a hangjába, de a lány kihallotta belőle a dühöt és keserűséget, mire Lily szemei kétszeresére nőttek döbbenetében.
- Hát… te tényleg féltékeny vagy! – nézett továbbra is a fiúra, miközben a korábbi haragot felváltotta a meglepődöttség, és talán valami kellemes melegségérzet, amit nem igazán tudott hirtelen hová tenni.
- Mondom, hogy nem vagyok az! – csattant fel Harry ismételten, majd újra a higgadtság maszkját öltötte magára, de a szemeiben még mindig égett a düh. – Nem tartozol nekem beszámolóval, és ha tényleg csak ennyit szeretnél, akkor, ha megengednéd, lefeküdnék aludni, mivel fáradt vagyok.
A lány először azt se tudta, hogy mit kéne reagálnia erre, kinyitotta, majd azzal a lendülettel azonnal be is csukta száját. Az összeszorult torkából egy hang sem távozott, és a visszautasítás keserű könnyei már a szeme sarkában gyülekeztek.
-
Talán mégis tévedtem Harryvel kapcsolatban – morfondírozott lehajtott fejjel, majd erőt vett magán, megköszörülte a torkát és egy nevetségesen szánalmas utolsó kísérletet tett.
- Nos, akkor talán mégiscsak Damer után megyek. Még biztos a Kertben találom, és ő majd talán – nem, egészen biztos vagyok benne, – hogy kedves lesz hozzám – motyogta halkan, miközben az ajtó felé indult. – Ki tudja, talán még egyszer lehet több is, mint…
Nem tudta befejezni a mondatát, mert Harry a csuklójáért nyúlt, és visszarántotta a lányt. A meglepődöttségtől Lily lélegzete elakadt, majd hogy megtartsa az egyensúlyát, egyik kezét a fiú izmos mellkasára tette. Még maga a lány is meglepődött azon, hogy bevált a csele, és magában mosolygott azon, hogy a fiú mennyire féltékeny. Ez igazán tetszett neki. Ám Harry közelségétől hamar elveszítette gondolatainak fonalát, és már nem is akarta igazán megtalálni azt.
- Ne menj – suttogta Harry, miközben különböző érzelmektől parázsló szemével foglyul ejtette a lány tekintetét, majd lassan lejjebb hajolt és belélegezte számára őrjítő leheletét.
- Akkor ne küldj el! – kérte Lily szintén suttogva, miközben ajkuk beszéd közben finoman össze-összeért.
- Nem akarlak elveszíteni, de nem is lehetek veled – lépett hátrébb Harry, elengedve a finoman remegő lányt.
- Mi? – rebbentek fel a lány pillái. – De miért?
- Nem vagyok életbiztosítás a számodra. Nélkülem is elég nagy veszélynek teszed ki magad, nap, mint nap – hátrált lassan a fiú.
- És ha engem ez nem érdekel? – kérdezte dacosan Lily, és szavai nyomatékául Harry felé lépett.
Úgy keringtek egymás körül, mintha táncolnának.
- Később megbánnád, hidd el. Ha Voldemort fülébe jutna az a hír, hogy velem vagy…
- Ha tudná, már csak a létezésem miatt is el akarna kapni. Az hogy hozzád milyen viszony fűz valószínűleg hidegen hagyná.
- Nincs igazad, de egyébként sem vállalhatok ekkora kockázatot. Nem foglak még nagyobb veszélybe sodorni – mondta rendületlenül, még mindig hátrálva. – És időm sem lenne veled foglalkozni.
Lily a válaszon gondolkodva rágcsálta ajkait, miközben még mindig Harry után ment. Ám a fiú háta nekiütközött a falnak, így végre megszakadt ez a nevetséges araszolás. Még Lily is észrevette a helyzet komikusságát, és egy picit el is mosolyodott kipirosodott ajkaival.
- Ha jól emlékszem nem kértem, hogy minden percben légy velem. És nem is kell világgá kürtölnünk a dolgot – billentette félre picit a fejét, miközben kitartóan a fiút nézte, de Harry nagyot nyelve megszakította a lány ajkainak figyelését.
- Ez nem ilyen egyszerű, Lily! – fordult ki oldalt az erkélyre.
- Persze hogy nem az, mert te mindet túlbonyolítasz! – ment utána csalódottan. – Döntsd el, hogy mit akarsz, és ne játssz az érzéseimmel! – csattant fel türelmét vesztve, majd lassan a kijárat felé indult.
- A francba is! Szerinted nekem ez olyan könnyű? – mordult fel Harry is. – Nem tudtam a feladatomra koncentrálni, mert egész nap csak az járt a fejemben, hogy hol lehetsz, és vajon mit csinálhatsz. Azért kerültelek, mert úgy gondoltam, hogy ha kevesebbet látlak, akkor a gondolataim majd nem körülötted fognak keringeni – hát tévedtem! – vallotta be a fiú, miközben most ő közelített a lány felé. – Azon töprengtem, hogy vajon mi lenne, ha… – mondta sokkal lágyabb hangon, de a mondatát nem fejezte be, helyette olyan dolgot tett, amire titkon mindketten vágytak már. Harry a lány ajkai felé közeledett és először csak finom, lepkeszárnyi puszikkal kóstolgatták egymást, majd átkarolta a lány derekát és ajkát az övére nyomta. Csókjuk egyre szenvedélyesebb, mégis gyengéd volt, amitől Lily úgy érezte, hogy remegő lábai menten összecsuklanak alatta. Egyik kezével átkarolta a fiú nyakát, másikkal pedig a dús, kócos fürtökbe túrt.
Pár pillanattal később pihegve váltak szét, és elmerültek egymás érzelmektől felhevült tekintetébe.
- Azt hiszem, lenne még miről beszélgetnünk – suttogta Lily a fiú fülébe, majd egy újabb csókban forrtak össze.
*****
A kapcsolatot Harry kérésére titokban tartották, így nem volt sok idejük egymásra, de a fiú minden lopott csókot, mosolyt és ölelést az emlékezetébe vésett.
Mint kiderült, Harry esténként – már ha a feladata másképp nem kívánta – futással és egyéb testedzéssel vezette le a benne felgyülemlett feszültéséget. Ám az ominózus beszélgetés óta ezeket az estéket a lány szobájában töltötte, és sokkal kellemesebb elfoglaltságot talált magának.
Most is, mint jó pár hete már, Harry átmászott a lány erkélyére, de ahelyett, hogy bekopogott volna, inkább a neki háttal ülő lányt figyelte, amint a fésülködő asztalánál hosszú, vörös hajzuhatagát fésülte.
Lily épp lefekvéshez készülődött, csalódottan arra gondolva, hogy ma nem jött át hozzá a fiú, amikor a tükörben észrevette, hogy egy sötét alak az erkélyajtón keresztül őt bámulja. A sötétség miatt nem tudta megállapítani, hogy ki lehet a kukkoló, így megfordul és pálcájával kinyitotta az ajtót, mire az nyikorogva feltárult. Nem érezte idegen jelenlétét a házban, de azért a szíve egy kicsit hevesebben kezdett verni. Lily még mindig maga előtt tartotta varázseszközét, amikor a látogató megszólalt mély, ismerős hangján.
- Sajnálom, nem akartalak megzavarni – szabadkozott Harry, miközben beljebb lépett. Az eső nesztelenül csepergett odakint, nyirkossá téve a fiú haját, aki egy kicsit meg is rázta üstökét, akárcsak egy kutya. Lily egy megkönnyebbült sóhaj után mosolyogva karolta át a derekát és egy gyors csókot nyomott a fiú szájára, majd visszafordult az asztal felé.
- Tudod, egy kicsit azért rám hoztad a frászt – rótta meg kedvesen.
- Sajnálom, de nem akartalak megzavarni, és jól is esett a látványod – hunyorgott pimaszul a fiú, mire Lily visszafordult és játékosan a hasára csapott.
- Azt hittem, hogy ma már nem jössz – ült visz a korábbi helyére, és visszarakosgatta a helyükre a különböző tégelyeket és tubusokat, amiket korábban használt.
- Ron és Hermione feltartottak – mondta, miközben kedvese mögé térdelt, elsöpörte az útjában lévő fürtöket, és engesztelésül lágy puszit nyomott a puha és érzékeny nyakra.
- Szerinted nem sejtik a dolgot? – kérdezte a lány sóhajtva, mert a fiú nem állt meg, hanem tovább araszolt ajkaival, hogy a füle mögötti kis gödröcskét is végigcirógassa.
- Tudod milyen Ron, soha nem vesz észre semmit, de Hermione talán gyanakodik ránk. Vagy legalábbis az biztos a számára, hogy már nem járok futni, mert enyhén célozgatott arra, hogy mostanság nem látta, hogy e célból elhagytam volna a kúriát – mormolta, miközben orrát végighúzta a lány álkapcsán.
- Óh. Biztos rájött már. Amikor két napja elköszöntem a többiektől arról faggatott, hogy beteg vagyok-e azért, mert mostanság elég hamar le szoktam feküdni – jött rá a furcsa kérdezősködés valódi értelmére, majd szembefordult Harryvel, és egy kicsit távolabb taszította magát tőle. – Olyan hülye vagyok! Rájöhettem volna, hogy mire megy ki a játék – csapott a homlokára, majd félve pillantott Harry felé, de düh vagy csalódottság helyett a fiú elmosolyodott.
- Gyere – állt fel Harry, majd a kezét nyújtotta a lánynak, aki bizonytalanul elfogadta azt. A fiú az ágyhoz vezette a fürdőköpenybe öltözött nőt, lerúgta a cipőit, majd elterült az ágyon, a mellkasához húzta a csodálkozó Lily fejét, és simogatni kezdte azt.
- Nem haragszol? – kérdezte pár perc elteltével a lány.
- Nem. Miért haragudnék? – hagyta abba a kényeztetést, és kérdőn nézett a könyökére támaszkodó Lilyre.
- Te akartad, hogy tartsuk titokban, és most Hermione… - kezdte, de Harry az ajkára tette egyik ujját.
- Hermione okos lány, most már biztos összerakta valamelyest a képet, de arra is rá fog jönni, hogy miért nem mondtuk el mindenkinek – mondta, majd hívogatóan megveregette mellkasát ott, ahol Lily korábban is feküdt, de a lány nemet intett fejével, inkább egyik lábát átlendítette a fiú csípőjén, és kezével is megtámaszkodott a másik oldalon, így négykézláb nézett le a fiúra.
- Szóval Hermione okos – mondat incselkedve, miközben megpuszilta kedvese állát. – Meg szép is – újabb puszi a nyakra. Harry pedig lehunyt szemmel élvezte a kényeztetést. – És Ginnyiről mit gondolsz? – haladt egyre lejjebb nyelvével finoman érintve a fiú pólója alól kilátszó kulcscsontját. – Őt is csinosnak tartod? – kérdezte a fülébe suttogva, majd ajkai visszatértek a fiú arcára, vigyázva arra, hogy ne érintse a száját. Harry pedig már nagyon is meg szerette volna csókolni a lányt, de Lily szándékosan nem tette. – Nos, nem mondasz semmit? – kérdezte egy utolsó, a fiú szája szélét épp csak érintő csók után, mire Harry felmordult, elkapta a lány derekát, aki felkacagott ezen, de a nevetése nem tartott sokáig, ugyanis a fiú maga alá gyűrte, és mohón vettette birtokba ajkait. Nyelve rögtön bebocsátást kért, és örült táncba kezdett a lányéval. Finoman megharapta a csábos és mézédes ajkakat, majd levegőért kapkodva elvált tőle.
- Te vagy a legcsábítóbb kis boszorkány a világon – mondta rekedt hangon Harry, majd újabb csókot követelt kedvesétől, aki egy cseppet sem akart tiltakozni ellene.
Amikor azonban egy újabb légvétel alkalmával vége szakadt a szenvedélyes játéknak Harry legördült a lányról.
- Mennem kell, későre jár – mondta rendszertelen légzéssel, majd nehezen feltápászkodott az ágyról, de Lily elkapta egyik kezét.
- Valami baj van? – kérdezte, majd ő is fel akart kelni, de a fiú a vállainál fogva óvatosan visszanyomta.
- Semmi baj sincs. Csupán teljesen megőrjítesz – kacsintott a kipirult lány felé és egy csókot nyomott a homlokára, majd az erkélyajtón távozott.
Lily teljesen felhevülve és csalódottan hanyatlott vissza a párnájára, majd egy, a Harry illatát árasztó párnát magához ölelve, lehunyta a szemét.
