Sziasztok!
Nem,
ez sajnos még nem a következő fejezet, de hamarosan rajta leszek az ügyön.
Először viszont el szeretném mesélni a késedelem okait – és azon kívül még pár
dolgot.
Azonban,
csak hogy egy vidámabb témával kezdjek: a legjobb barátnőm kiutazott Angliába,
és nézzétek, mivel lepett meg engem.
Felismeritek?
Bizony, ez Hermione időnyerője.
Mit
meg nem adnék azért, hogy működjön is!
Vizsgaidőszak.
Ez az egy szó számomra épp elég indok volt ahhoz, hogy átmenetileg háttérbe szorítsam
az írást, és csak a tanulnivalóra koncentráljak. Sajnálom, de ez így volt.
Immár
egy éve tanulok a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi karának
Kereskedelem-Marketing szakán – ne is mondjátok, csöppet hosszú a neve – és most
a csütörtöki nappal bezárólag kilenc vizsgát tettem öt hét alatt. Mindezt most
csak azért írom le, hogy valamelyest Ti is betekintést nyerjetek az életembe,
és csak remélni tudom, hogy ezt meg is tudjátok érteni.
Páran
írtatok nekem azzal a kérdéssel, hogy ugye nem hagytam abba az írást? A chatben
ugyan jeleztem, mi újság velem, de akkor most a tisztázás miatt: nem, nem
fogom abba hagyni az írást, csupán a tanulmányaim miatt háttérbe
kényszerültem tenni.
Az
olyan érdeklődéseknek és jókívánságoknak örültem, melyek nem érkeztek számomra
idegenektől (értsd, írt már nekem korábban is) – és ezt Nektek külön köszönöm,
nagyon hálás vagyok! –, de előfordultak olyanok is, akikről még csak nem is
tudtam, hogy olvassa a történetemet. Miért kell egy hónap szünet ahhoz, hogy
jelet adjatok arról, hogy olvastok? Az ilyen üzeneteknek így örültem is, meg nem
is. Ez van.
Ám
korábban már akadt egy harmadik kategória is; mert van, aki szabályszerűen
követeli magának a fejezetet – szintén ismeretlenül. Na már most, azt fontos
tudnotok rólam, hogy nem szoktam hagyni magam. Senkinek sem kötelező olvasnia a
történetemet, ha valami nem tetszik. Akkor hozom a friss fejezetet, amikor
tudom. És az, hogy ezt megosztom, elolvashatjátok, nos, az egyfajta „kiváltság”.
Ezzel nem azt mondom, hogy térdre kell borulni előttem vagy a történtem miatt,
ahogy külön kérvényt sem kell benyújtani érte – mert korántsem erről van szó.
Publikálom, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre. Írom a történetemet, mert
szeretem, szórakoztat, kihívást jelent – és még rengeteg mást számomra –, és az,
hogy Ti szeretitek azt, amit és ahogy csinálok, felülmúlhatatlan érzés. Hát még
az, ha azt akár csak pár mondatba foglaljátok. Tudom, hogy nem tökéletes,
mérföldekkel vagyok én attól. Saját magamat csak egy amatőr firkálónak tartom,
az önbecsülésem igazából a béka feneke alatt van, de – és itt most
visszakanyarodom az eredeti gondolatmenethez – nem fogok követelésnek, érzelmi
zsarolásnak engedni. Akkor teszem fel a fejezetet, amikor úgy érzem, elég
elfogadható ahhoz, hogy elétek tárjam, nem fogom összecsapni csak azért, hogy
betartsak egy időpontot.
És épp ezért én sem kezdek el követelőzni felétek a
minél több kommentár miatt. Példát vehetnék megannyi bloggertől, aki csak akkor
teszi fel a következő fejezetét, ha megvan x mennyiségű kommentár; vagy
írhatnék véleményért kuncsorogva mások chatjébe, hogy légyszi-légyszi mond már
el a véleményedet a történetemről, mikor én sem olvasom el az övét. Engem ez
taszít, és épp ezért nem is fogok ilyen módszereket eszközölni.
Szeretném, hogy
minél több véleményt olvashassak Tőletek, hisz csak azáltal tudok fejlődni, de
a hiányuk miatt nem fogom bevágni a hisztit és kezdek el feltételekkel
dobálózni. Ha van komment, örülök, és ösztönöz a folytatásra. Ha nincs, szomorú
leszek, elgondolkozom, és idővel folytatom tovább. Ennyi.
Megértem,
hogy rossz ez a hosszú szünet, én is utálom, ha egy sztorinak váratlanul vége
szakad, és nem tudom, mi lesz a folytatása, szóval teljes mértékben tisztába
vagyok a helyzet negatívumaival. (Bár higgyétek el, az írásmegvonás nekem sem
öröm.) Az a maréknyi ember, aki kitartott mellettem, vagy a történet mellett,
annak mérhetetlenül és kifejezhetetlenül hálás vagyok! Köszönöm Nektek!
Két
vizsga közben töprengtem a blog sorsáról – de nem kell megijedni, nem a
bezárásáról, hanem arról, hogy én is haladok a korral, és a gördülékenyebb
kommunikáció miatt bátorítanálak titeket arra, hogy ha van kedvetek, jelöljetek
be Facebookon, mint Briki Green.
Kezdetben ellenálltam neki, hiszen a chatben
sem szokott nagy élet lenni, de mivel gondolom, mindannyian eltöltötök kis időt
ezen a közösségi portálon, így hátha megelőzhetnénk a félreértéseket.
Bátran írhattok nekem, kérdezhettek, és az sem lesz szokatlan majd, hogy
néha-néha kiposztolok valamit a történettel kapcsolatban, akár még a
véleményeteket is kikérhetném egy-egy alkalommal, szóval ilyen téren nyitott
vagyok. Csak rajtatok múlik.
(Idővel
a blogon is lesz egy kis Facebook ablak, csak még rá kell jönnöm a nyitjára.)
A
Facebookozásnak van még egy oka, mégpedig Diana Brunwin következő, tájékoztató
jellegű bejegyzése, melynek lényege, hogy 1-jétől meg fog szűnni a Google
Reader, és így el fognak tűnni a friss bejegyzéseket mutató ablak. Ennek
megoldására létrehozták a Bloglovint, melyet remélhetőleg én is meg fogok
csinálni holnap.
Bővebb
tájékoztatást itt kaphattok!
Mindezek
után mit fogok csinálni? Először is igyekszem kipihenni a vizsgaidőszak
fáradalmait, bár ez elég nehezen fog menni. Szombaton költöztem haza, de a bőröndjeimhez
még hozzá se nyúltam. Valami mindig közbejött.
Ezt követően elolvasom Richelle
Mead – Szukkubusz éjszakáját, hogy ezzel lerázzam a felszedett szakzsargont és
felfrissítsem a szókincsemet eme rendkívül szórakoztató könyvvel. (Az első rész
címe: A szukkubusz dala, csak ajánlani tudom! Ha valami humoros, szexis és
izgalmas könyvre vágytok, ez pontosan az a könyv. Imádom Richelle könyveit, a
stílusát, a karaktereit, az írásmódját, mindenét!) De ne aggódjatok, gyorsan
falom az oldalakat.
Utána
előveszem a jegyzeteimet, átolvasom a korábbi fejezeteimet, és kegyelmet nem
ismerően folytatom a történetet ott, ahol abbamarad. Vérrel, pánikkal, harccal
és szerelemmel. :) (Apró utalás a folytatásra.) A címe pedig a már korábban is
beharangozott „Luna” lesz.
Így
éjféltájt lassan befejezném monológomat - bár még sok dolgot mesélhetnék Nektek -, remélem sikerült egy kicsit közelebb
kerülnöm Hozzátok, és megértenetek, mi miért történt. A kitartásotokért pedig nem
tudom elégszer elmondani: Köszönöm!
Puszi
Briki
Green
6 megjegyzés:
Szia Briki!
Nem mondom, hogy örülök a hosszú szünetnek, hiszen rettenetesen imádom a történetedet, de teljes mértékben megértem, hogy a vizsgák miatt nem marad sem időd, sem energiád írni! Ahogy azt is, hogy nem akarsz holmi összecsapott írást kiadni a kezedből! Ezért egyébként hálás is vagyok, hiszen értünk is csinálod, hogy egy jól megírt, figyelmesen összerakott fejezetet olvashassunk kikapcsolódásként. :):)
Addig is próbálok türelmes lenni és sürgetés nélkül várni a folytatást. :)
Jó pihenés a hajtás után, rád fér!!!!:)
Sok ihletet és időt kívánok a nyárra!:)
Egyik legnagyobb rajongód,
Zoe Henderson
ui.: Te mázlista, annyira jó az időnyerőd!!!!! :P:P:P Aranyos barátnőd van! :)
Szia!
Köszi, örülök, hogy Te meg tudsz érteni :) És ihletből meg szabadidőből sem ártana több, úgyhogy ezért is köszi :D
Tuudom, mikor megláttam, el sem akartam hinni, hogy kaptam egy időnyerőt! Annyira nagyon örültem neki.
Puszi
alig várom már a következöt
Szia!
Köszi, a fele már kész :)
Köszönöm a türelmet!
Szia! nagyon jó, remélem hamar folytatod :)
Szia!
Köszi, már a hatodik oldalnál tartok, lassan, de csak meglesz :)
Megjegyzés küldése