Az elkövetkező napokban Lily ha tehette, nem nagyon lépett ki a szobájából. Folyamatosan civakodtak Pitonnal, és nem volt kivétel a végrendelet felolvasása után nap sem.
Lily épp a konyhában tevékenykedett. Fawkes számára készített gyümölcsöket, zöldségeket és különféle magokat, mikor egy fekete talárba bújtatott kéz a válla felett egy pohárért nyúlt. A lány megijedt és leejtette az éles kést, amivel épp az almát szeletelte fel.
- Ejnye, Miss White, csak nem rossz a lelkiismerete? – érkezett a gúnyos kérdés Perselus Pitontól.
- Talán ha nem settenkedne állandóan, professzor – szűrte fogai között Lily.
- Fel nem foghatom, hogy kerülhetett a mardekárba.
- Persze, hogy nem tudja – hagyta a férfira Lily, majd szó nélkül elhagyta a helyiséget.
*****
- Úgy jár-kel a házban, mintha csak az övé lenne – pufogott a vörös hajú lány, miközben Fawkes elé tette ebédjét, amit a madár egy énekfüttyel hálált meg.
Lilyt nagyon irritálta a bájitaltan professzor jelenléte, és amikor nagyritkán összetalálkoztak, nem hagyták szó nélkül a másikat.
Bezzeg Malfoy leginkább csendben maradt.
Mikor a Roxfortban volt, a mardekárosok gyakran, de halkan tettek megjegyzéseket a Malfoy fiúról, miszerint sokat változott a nyári vakáció alatt. Lily viszont nem tudta, és nem is akarta elképzelni milyen lehetett akkor a fiú, bőségesen elég volt neki a más házból való diákok sértegetését hallani.
De ami a legjobban zavarta a lányt, az volt, hogy tőle is elvárták, hogy „igazi mardekáros” lévén ott kössön másokba, ahol csak tudott. Gyakran kellett használnia a sárvérű szót, miközben nagyon jól tudta, ez rá is igaz volt, és hogy őt is ugyanúgy sértette volna, ha neki mondják.
Gondolataiból egy halk kopogás zökkentette ki.
- Gyere Lily, kész az ebéd, Sirius és Harry is itt van – mondta Minerva miután belépett az ajtón.
Mikor már mindenki az asztalnál ült és falatozott, Lily észrevette, hogy Siriust és Harryt is épp annyira idegesíti Piton és a két Malfoy jelenléte, mint őt. Draco és Harry állandóan gyilkos pillantást vetettek egymásra, Siriust pedig teljesen hidegen hagyta, hogy unokahúga, Narcissa Malfoy is az asztalnál ült.
Némán evett mindenki, majd miután végzetek, Gigi trappolt be az ebédlőbe.
- Gigi hozhat még valamit? – kérdezte cérnavékony hangján.
- Egy csésze teát – mondta Narcissa fellengzős stílusban, ami Lilynél kiverte a biztosítékot és minden egyes szót hangsúlyosan mondott.
- Gigi, kérhetek egy pohár narancslevet?
- Persze, Lily kisasszony – sipította a manó, miközben fejét ide-oda kapkodta a két delikvens között.
Mikor visszaért a manólány letette a csészét Mrs. Malfoynak, majd Lilynek is.
- Köszönöm – mondta a lány, kihívó pillantást küldve a szőke hajú nőnek, aki a felhúzott orrán kívül más jelt nem adott, hogy észrevette volna a vörös hajú lány célzásait.
*****
- Ti honnan ismeritek egymást? – tette fel a kérdést Harry keresztapjának és Lilynek a könyvtárszobában ülve.
- Miután megszöktettél Csikócsőrrel, egyből a Grimmauld térre mentem, ahol pár nap után Albus meglátogatott. Mindent elmeséltem neki, és hitt nekem. Míg nem alakult újjá a rend, Albus Lily gondjaira bízott engem, aki gyakran látogatott meg engem, hogy ne legyek egyedül, és így neki is volt társasága– válaszolt Sirius.
- Így van. Állandóan rólad mesélt, Potter – helyeselt Lily mosolyogva.
- Harry, ha én meg Lilynek szólíthatlak – mondta kicsit bátortalanul a fiú.
- Rendben, Harry – mosolyodott el Lily. – Nos, mit is kerestek tulajdonképpen?
- Ne haragudj, Lily, de nem… - kezdete Sirius hosszú hallgatás után.
- …nem mondhatjátok el, értem. Akkor megmutatom, merre milyen könyveket találtok.
- Az jó lesz, köszönjük – mondta Harry. A lány körbevezette őket a helyiségben, majd miután mindent megmutatott, távozott.
*****
Másnap reggel sehogy sem akaródzott felkelni a lánynak. Semmi kedve sem volt egy esküvőt végigülni, és a még ismeretlen rendtagoknak magyarázkodni.
Már épp visszaaludt volna, de Gigi megakadályozta ebben.
- Lily kisasszonyom, fel kell ébrednie! El fog késni az esküvőről – rázogatott egy nagy takarókupacot a manó.
- Nélkülem is össze tudnak házasodni, nem én vagyok a mennyasszony, se a tanú – ellenkezett a vörös, kócos hajzuhatag tulajdonosa. De azért nagy nehezen kibújt puha ágyából, és a szobájából nyíló fürdőszoba felé vette az irányt. Zuhanyozás közben azon tanakodott, miért érzi azt, hogy valami baj közeleg. De aztán gyorsan megnyugtatta magát, hogy a legnagyobb probléma csak a mennyasszony elszökése lehet.
*****
Később a lány már a lépcsőn lépkedett lefelé felöltözötten, teljesen útra készen.
- Nagyon csinos vagy, Lily – dicsérte Aber leányát.
- Köszönöm, de te is remekül festesz Minerva mellett. Apropó, a ti fejetekre mikor szórják már a rizst? – kérdezte egy szemtelen mosoly kíséretében, mire a két idős mágus zavartan másfelé tekingetett.
Kis idő elteltével mind a hárman elindultak Fleur Delacour és Bill Wealey esküvőjére. Pitont és a két Malfoyt is meghívták, de ők visszautasították azzal az indokkal, hogy nem mindenki látná őket szívesen…
Az Odúban Ron és Harry nyitott nekik ajtót, majd az öltönyben feszítő Harry el is vezette őket az ülőhelyükre.
Útközben azonban rengetegen megállították Minervát és Aberforthot; és persze, hogy kíváncsiak voltak a lányra is. Lily a nevén mutatkozott be mindenkinek, de azt hazudta, hogy ő Minerva unokahúga.
Az ünnepség a ház kertjében volt, gyönyörű virágokkal és díszekkel tarkítva azt.
Mikor elkezdődött a szertatás, Lilyt nagyon mulatatta, ahogy a férfiak többsége meredten bámult a félvéla menyasszonyra.
És miután a fiatal pár kimondta a boldogító igen, harsány éljenzések és jókívánságok hangozottak mindenhonnan. Majd jöhetett a tánc és a mulatság.
Lily vigyorogva nézte pótszülei ringatózását a táncparketten, majd kicsivel arrébb meglátta Siriust, ahogy vadul forgatta Kate-et. Sok más ismerős és ismeretlen arcot látott a nagy tömegben.
Észre se vette, hogy valaki, egy hosszú, hullámos, vörös hajú lányt, bézsszínű, térdig érő ruhában figyelt. Az a lány nem volt más, mint Lily White, és figyelője, pedig Viktor Krum volt.
- Felkérhetlek egy táncra, szép hölgy – kérdezte Lilytől a mára már tökéletes kiejtésű bolgár kvidics játékos.
- Oh, én nem igazán tudok… - hebegte sűrű, meglepett pislogások közepette Lily, de Krum már kézen fogva vezette a táncolók közé.
Lily rendületlenül mosolygott és válaszolt a feltett kérdésekre, pedig már messzire futott volna az állandóan a lábára lépő fiútól. Néma hálát rebegett Merlinnek, mikor véget ért a zene és elléphetett a világklasszis sportolótól.
Miközben próbált kifurakodni a tömegből valaki elkapta a vállát, és újabb táncba pörgette a lányt.
Már épp méltatlankodott volna, de mikor meglátta táncpartnerét, inkább fülig ért a szája az örömtől.
- Nahát Sirius! Hol hagytad Kate-et? – kérdezte a lány.
- Charlie elkérte tőlem, de hamarosan visszaszerzem! – mondta játékosan.
- Hajrá! És kösz, amiért megmentettél. Azt hittem Krum akarja újra összetaposni a lábamat. Lehet, hogy tehetséges fogó, de a tánchoz semmi érzéke.
- Állok rendelkezésedre, hölgyem! – hajolt meg, majd egy újabb táncba fogtak.
Lily nagy meglepetésére nem is érezte magát olyan szörnyen. Táncolt Aberforth-tal, Freddel és George-dzsal is – már ha azt táncnak lehet nevezni, amit a két mókamester művelt.
Sajgó lábakkal ment vissza ülőhelyére, mikor meglátta a dühösen rohanó Ginny Weasleyt. Lily hezitált, hogy utána menjen-e, vagy sem, végül az utóbbira szavazott, és követte a sárga koszorúruhás lányt.
Ginnyt egy padon ülve találta meg, messze a tömegtől.
- Szia, Ginny, igaz? – kérdezte bizonytalanul Lily, mire a másik lány csak bólintott. – Nem baj, ha leülök?
- Nem, ülj csak – mondta. Egy ideig némán ültek egymás mellett, majd Ginny egyszer csak kifakadt. – A férfiak egytől- egyik idióták!
- Ezzel egyet tudok érteni – bólintott Lily, mire a másik lány kíváncsian ránézett. – Jártam egy tizennyolc éves fiúval, amikor én nem egészen tizenhat voltam. Egyik nap elmentem hozzájuk, mert előzőnap ott felejtettem valamit. Már nem is tudom, mi lehetett az, de nem is lényeg, hanem az, amit láttam. A fiú édesanyja engedett be és kísért a fia szobájába is, ahol azonban nem csak a kicsi fiát találta, hanem alatta egy szőke lányt is. Meztelenül – mesélte Lily, mire mind a ketten kétrét görnyedve röhögtek.
- Nem semmi, és pont az anyja előtt! – ámuldozott Ginny.
- Hát, tényleg nem volt semmi. Persze akkor nem tartottam ilyen mulatságosnak, de az a fej, amit vágott! – emlékezett vissza Lily.
- Velem meg most szakított a barátom. Levélben! – torzult ismét dühbe Ginny arca.
- A férfiak idióták – ismételte Ginny szavait Lily.
A két lány hosszasan szidta még az ellenkező neműeket, majd más témákról is beszélgetni kezdtek. Jól megértették egymást.
Mikor egy kis csend ereszkedett közéjük, Ginny törte meg azt.
- Nincs kedved Hermionéékkal beszélgetni?
- De, szívesen – egyezett bele Lily, majd rögtön el is indultak feléjük.
- Képzeld Hermione, itt van Viktor is. Szegény Lily lábát már laposra taposta – mondta Ginny, mikor már a trió asztalához értek.
- Ja, Hermionéval is táncolt – morogta borús arccal Ron, mielőtt a barna hajú lány válaszolhatott volna.
- Nem hiszem el, hogy már megint féltékeny vagy, Ronald! – replikázta Hermione.
- Nem vagyok féltékeny, azzal táncolsz, akivel akarsz, csak azzal a bájgúnárral ne! – vágott vissza a fiú. Így vitatkoztak egy darabig, míg egy mágikusan felerősödő hangot nem hallottak.
- JÖNNEK AZ AUROROK!
Lily erre hírtelen felkapta a fejét, és rögvest a magasított sarkú szandáljának csatjával kezdett bajlódni, mikor Sirius odarohant érte.
- Lily, siess, mennünk kell! Bocs srácok! – búcsúzott a többiektől, miközben kézen fogva rohant Lilyvel a kert kerítéséhez, de nem csak ők ketten rohantak, látták még a Remus- Tonks párost is kézen fogva szaladni.
Lilynek azért kellet mennie, mert nem akart lebukni, Sirius pedig még mindig körözés alatt állt.
Sirius gyorsan átsegítette a kerítésen a lányt, majd a férfi már hoppanált is vele együtt.
*****
Órákkal később érkezett egy patrónus Minervától, amiben azt üzente, hogy az aurorok elmentek, de Lilynek és Siriusnak már nincs értelme visszamennie, mivel már besötétedett és ők is nemsokára haza jönnek.
Így megvacsoráztak, és Sirius számára is rendbe raktak egy szobát, hogy ő is ott tudjon aludni.
Ám mikor álomra hajtották fejüket, együk sem tudta, hogy a napnak még koránt nincs vége. Különösen Lilyre nézve.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése