Az én alternatív Harry Potter történetem - 9. Nagy a baj

Lily kellemetlen bizsergésre ébredt fel. A lány még sosem érzett ilyet, de tudta, hogy baj van, mert a bizsergést druida mivolta miatt érezte. Így jeleztek neki, hogy amilyen gyorsan csak tud, menjen a Druidák Kertjébe.
Gyorsan kirohant a szobájából, úgy ahogy volt, kócos hajjal, pizsamában. Átsietett Minerváék szobájába, de senkit sem talált, csak az összegyűrődött takaró árulkodott hajdani ottlétükről.
Ugyanez volt Sirius szobájában is, így kétségbeesve vette tudomásul, hogy valahol, valakiket támadás ért, olyan, ami a Főnix rendjét és a druidákat is érinti.

*****

- Még mindig vállalod a harcot, Aidrea? – kérdezte Kumert a Druidák Kertjében, miközben végig a lány szemébe nézett.
- Igen – vállszolt határozottan a kérdezet.
- Akkor át kell esned a beavatáson. Ez egy küldetés. A dekromák legújabb tagja ellen kell harcolnod.
- Rendben – bólintott a lány.
- De tudnod kell, hol lesz a támadás, és kik ellen. Nikté már megmutatta nekem. Kérlek, kapcsolódj hozzám – kérte a druidák vezetője, mire a lány zölden világító kezeit Kumert haláltékához emelte. Pár másodperc koncentráció után azonban már láthatta is Nikté, Kumert jóstehetségű lányának vízióját.
Úgy sorakoztak a képek Lily fejében, mint a filmkockák egy mozivásznon.
A lány rögtön felismerte a helyszínt, annak ellenére is, hogy nagyon sötét volt ott. Felborított, széttört székek, összetaposott virágok, és egy sokszobás girbegurba ház sziluettje rajzolódott ki előtte.
Az Odút támadják majd a dekromák.
- Először mágusok támadták meg a házat, és ha jól tudom, a támadásnak most lett vége – mondta Kumert, miután véget ért agyuk összekapcsolódása. – A családod is ott van Aidrea. Felkészültél?
- Sejtettem. Megteszek minden tőlem tehetőt, hogy senkinek se essen bántódása – mondta a lány elszánt tűzzel a szemében.

*****

Minden rendtag, többé - kevésbé sérülésmentesen várakozott a ház előtt. A halálfalókat sikeresen visszaverték, most a Weasley család, és vendégeik csomagoltak össze, hogy elhagyják szeretett otthonukat.

Harry vette észre legelőszőr, hogy valami mozgás van a kertben. Szólt a házban lévőknek, majd ő maga is segédkezett visszaszorítani Voldemort embereit, annak ellenére is, hogy a kis túlélő még nem töltötte be a tizenhetedig életévét. Amit Rufus Scringeaur, a jelenlegi Mágiaügyi Miniszter nagyban hangsúlyozott is, mikor auroraival együtt, hívatlanul betoppantak az esküvőt követő lagziba.
Harry és Scringeaur nem töltöttek egymással túl boldog pillanatokat. A fiú határozottan kijelentette a miniszter úrnak, hogy nem kíván reklámtáblaként viselkedni a minisztérium elfogult és semmirekellő oldalán. Ez persze nem tetszett a férfinak, és megfenyegette, hogy ha Harry Dumbledore professzor példáját fogja követni, nagyon megütheti a bokáját, majd nagy sebbel-lobbal távozott auror pereputtyával együtt.
Mikor Harry befejezte a csomagolást, segített Ron barátjának is, majd együtt mentek le ők is a szétrombolt kertbe, ahol a Weasley család és a rend emberein kívül még fehér köpenybe burkolt emberekbe is botlottak.

*****

Lily is az Odúnál volt már, kereste azt a dekromát, akivel meg kell majd küzdenie. Nem túl nagy újdonság számára a harc, egyszer küzdött már ellenük egy véletlen folytán, annak ellenére, hogy még nem volt nagykorú. A druidák ezt nagyon szigorúan vették, és bár még mindig nem töltötte be a tizennyolcadik születésnapját, jelen helyzet miatt szükségük volt a lányra.
Egyszer csak észrevette, hogy a levegő lehűlt, ami azt jelentette, hogy dementorok közelednek. Morgolódva vette tudomásul, hogy még a „lélekszipolyokkal” is harcolnia kell. A druidák és a dementorok ősidők óta vetekedtek egymással, már csak ellentétes „hatásuk” miatt is.
A dementorok kiszívják az élők lelkeit, bút, keserűséget és sötétséget hagyva maguk után, míg a druidák fényt gyújtanak a sötétségben, reményt és életerőt sugározva magukból.
Lily druida lévén hamarabb észrevette a dementorokat és hatásosabb fegyvere is volt, mint a mágusoknak.
Ekkor meghallotta Mr. és Mrs. Weasley kétségbeesett kiabálását legkisebb csemetéjükért, aki a ház egyik melléképületéből, a seprűtárolóból jövet szembetalálkozott pár kiéhezett dementorral.
A Weasley szülök, és a többiek nem tudtak elmozdulni egy bizonyos távolságon túlra, mert a druidák Kumert vezetésével egyfajta védőpajzsot tartottak fent előttük, ami egy darabig meggátolja, hogy bántódásuk essen a dekromáktól.
Így Lily egyedül rohant Ginny segítségére, menetközben több lélekszipolyt lelőtt druida nyílvesszejével. A lány mindig pontosan célozta be és lőtte le azokat.
Mikor a földön összekuporodott lányhoz ért Lily minden erejét összeszedve szabadjára engedte druida energiáját és egy fényburkot hozott létre, amivel beborította mindkettőjüket. Lehajolt az alélt Ginnyhez, és szintén fénylő kezeivel simogatni kezdte annak arcát. A fény, amit Lily létrehozott, minden druidában ott lakozik, nagysága és ereje az egyén szeretetképességétől függ. Minél jobban tudja felhasználni a benne lévő szeretetet, annál erősebbé válik a druida. Lily, kezdő lévén nagyon nehezen tudta még fenntartani a körülöttük lévő fényburkot, de észrevette, hogy most sokkal erősebb, mint mikor legutóbb használta, pedig az ő korában még így is nagy teljesítménynek lehetett mondani azt a labdácskát, amit legelőször hozott létre egy évvel ezelőtt.
A burok körül dementorok cirkáltak gyengepontot keresve, amikor erősítésként a rendtagok előhívták patrónusukat, amik nem ölték meg azokat, csak elkergették. Viszont még így is könnyíteni tudták a lányok helyzetét. Ginny lassan ébredezni kezdett.
- Ginny. Ginny, én vagyok az, Lily – mondta a druida lány, miközben melegséget árasztó keze a földön fekvő lány szíve tájékán járt.
- Mi történt?
- Dementorok támadtak rád. Hogy érzed magad? - kérdezte.
- Már jobban. Mit csinálsz a kezeddel? – kérdezte Ginny kikerekedett szemekkel.
- Majd később elmagyarázom. Fel tudsz állni?
- Igen – mondta, majd együttes erővel feltápászkodtak.
- Figyelj rám. Háromig számolok. Te a többiekhez, én meg feltartoztatom a dementorokat, rendben? Meg tudod tenni? – állt elő a tervvel Lily.
- Ok, rendben, de veled mi lesz?
- Nyugi, én tudok vigyázni magamra – mosolyodott el nyugtatóan. – Akkor egy, kettő, HÁROM! – kiáltotta Lily, miközben megszüntette fényburkát, és a felszabadult energiát egyenesen a dementorok felé irányította, amik attól mind egy szálig elpusztultak.
Ginny rögtön futni kezdett szülei felé, azonban aggódva hátrafordult, hogy megnézze Lilyt. Örömmel vette észre, hogy a lány is rohant utána, így aggodalomra semmi oka nem volt.

Ginny épségben ért szülei karjai közé, utána rögtön Lily is megérkezett, de ő a védővonal túlsó részén maradt. Levetette hosszú, fehér köpenyét, majd a kis társaság közepéhez, háttal állt be.
Egész lényéből áradt az erő és a magabiztosság. Kecsesen, rugalmasan lépkedett, akárcsak egy macska. Mindenki szinte megbabonázva nézte a vörös hajú lányt.
Később Lily hallotta pótszülei kétségbeesett szólongatását, de egyelőre még nem foglalkozott velük.
A lányon a druidák női, harcközben viseletes ruhája volt, ami egy szoknyából, alatta térdig érő harisnyából és mokkaszínből, fölül pedig egy egyszerű trikóból, és persze a maszkjából állt. Természetesen minden fehér volt, csak a lány szemei világítottak zölden.
Lily némán pásztázta a környéket. Dementoroktól már nem kellett tartania, azonban kiélesedett érzékei úgy sejtették, hogy rajtuk kívül van még valaki a kertben.
Mindeközben telepatikus úton beszélgetett a szintén jelen lévő Aberforth-tal és Minervával.
- A druida nevem Aidrea, ha Lilynek szólítotok, akkor csak lebuktattok – mondta a lány.
- Mit keresel itt? Meny haza, még bajod esik! – üzent vissza Aber, miközben a szája meg sem mozdult.
- Nektek nagyobb bajotok eshet, mint nekem. Csatlakoztam a druida sereghez, szükségük van rám – tájékoztatta őket Lily. – Nem tudtok hoppanálni?
- Nem, a halálfalók hoppanálás gátló bűbájt szórtak, és időbe telik feloldani – mondta Minerva.
- Szólok Fawkesnak, hogy vigyen mindenkit a Dumbledore kúriába – döntött a lány, miközben szemét le se vette az előtte elterülő tájról.
És milyen jól tette! Mielőtt Aberforth-ék válaszolhattak volna, két tűzgömb közeledett feléjük, de azt a lány könnyűszerrel semmivé foszlatta. Azonban a sötétség miatt nem látta, ki küldte azokat.
- Gyere elő! – kiáltotta a lány druida nyelven, látszólag csak a sötétségbe, ám tudta, hogy ott van, akit keres. Támadó testhelyzetet fett fel, felkészülve az összecsapásra.
- Gyere elő, te gyáva féreg – harsogta újra a lány, azonban most biztos volt benne, hogy előbújik a dekroma, elvégre melyik önérzetes ember tűri azt, hogy gyávának nevezzék?
A lány húzása csak részben volt sikeres.
Hatalmas robajjal körülbelül két méteres földhullám közeledett feléje, de a lány gyorsan reagált és rögtön ellentámadásba lendült.
Leguggolt, zölden világító kezeit a földre tette, majd egy ugyanolyan földhullámot hozott létre. Amikor a kettő egy robbanás kíséretében találkozott egymással kiegyelődtek, és a talaj újra sima lett. Azonban a dekroma időelőnyben volt, és máris egy inda tekeredett Lily jobb karjára, majd nagyot lendített rajta. A lány felsikkantott, és pár métert arrébb gurult.
- Vonjanak pajzsot – kiáltotta a lány a druida pajzs túloldalán lévőknek. Erre azért volt szükség, mert a lány nem tudta, mikor szűnik meg a druidák védelme.
Szerencsére nem esett komolyabb baja, és már szaladt is megakadályozni a dekroma tervét, akit már szabad szemmel is lehetett látni, mert csak pár méterre volt a határvonaltól. Épp tűzgömböket hozott létre a két kezével és dobta is egyenesen Aberforth-ék felé, azonban Lily gyorsan eléjük ugrott, játszi könnyedséggel elkapta a két gömböt, és a kezében tartotta azokat.
Hosszasan nézett farkasszemet az ellenséggel, majd a kezében tartott tűz erejét megnövelte, és nem gömbként, hanem hosszú sugárként küldte vissza a feladónak.
A lány látta, hogy a feketeruhás férfi szemei kikerekedtek, és ijedten ugrott félre. Lily ezt kihasználva vízörvényt irányított a dekroma felé, ezzel is a földre kényszerítve őt. Kezével íjat és nyílvesszőt formált, mire azok meg is jelentek.
Egyenesen a férfira célzott, aki még mindig a földön feküdt, így a lány győzött.
Természetesen nem akarta lelőni, bármennyire is az ellensége. A nyilat a férfi feje mellé lőtte ki, ezzel is nyomatékot adva a küzdelem mikénti végének.
Azonban Lily túl későn vette észre, hogy a háta mögött egy másik dekroma apró, éles jégdarabokat irányít egyenesen felé. Egy csuklómozdulattal sikerült eltérítenie a nagyját, de a megmaradt jég mind a lány bőrébe hatolt. Lily testén több kis vérpatak indult meg, de ami a legjobban fájt az a karjába és a combjába fúródott miniatűr kések voltak. Míg azok eltávolításával bajlódott, a dekroma egyenesen Harry és barátai felé vette útját. A lány tudta, hogy hiába futna, nem érné utol a második fekete ruhást, így gyorsan a trió elé képzelte magát, és druida módon oda is teleportálta magát.
Mikor már teljes alakban ott állt, megperdült tengelye körül és a két kezét nyitott tölcsér alakba helyezve erős szelet irányított a dekroma felé. Ettől a fekete ruhás megtántorodott, és nem tudott tovább lépni. Lily egy pillanatra behunyta a szemét, majd egy karlendítéssel messzire repítette a meglepett férfit, aki később egy puffanás kíséretében ért földet, majd vált köddé a legelső, még mindig a földön fekvő dekromával együtt.
A druida lány megkönnyebbülve fújta ki az eddig bent tartott levegőjét. Ezzel egy időben fehér ruhás nők és férfiak jelentek meg körülötte.
- Ügyes voltál, Aidrea. Kiálltad a próbát, még úgy is, hogy a dekromák nem voltak tisztességesek – mondta Kumert elismeréssel a hangjában.
- Mégis mit vártál, apám? A dekromák mindennek mondhatóak, csak tisztességeseknek nem – kotyogta közbe Nikté, majd gyengéden átkarolta Lilyt. – Gyere, meggyógyítom a sérüléseidet.
A lány már épp tiltakozni akart, de Kumert hangja megállította ebben.
- Menj vele, Aidrea. Te és még pár ember fogja védeni őket – mutatott a ház tövében álló Aberforthékra. - Viszont valahogy el kellene vinni őket.
Lily bólintott, majd Nikté támogatásával átvágtak a nagyjából harmincfős druida seregen, és a lány pótszüleihez közel leültek a földre.
- Jól vagy? – kérdezte gyengéden Minerva, miközben közelebb lépet lányhoz.
- Ne aggódj, de kérlek, ne gyere közelebb – hárította el a nőt. – Még mindig nem sikerült megtörni a bűbájt? – kérdezte, amire nemleges választ kapott, majd halkan felszisszentet. Nikté óvatos ujjaival megtapogatta a sebeket, hogy megtudja, maradt-e benne eltávolítandó szilánk.
- Bocsánat – szabadkozott Kumert lánya. – Gyors leszek.
- Semmi baj – mosolyodott el egy kicsit Lily, majd tovább már a rendhez intézte szavait. – Szólok Fawkesnak, és akkor hármasával a kúriába tudj vinni önöket.
Miközben beszélt melegség járta át a testét. Nikté kezeiből ragyogó fehérség tört elő, minek nyomán a lány sérülései nyomtalanul eltűntek.
Niktének gyógyító és jósoló képességei voltak. A gyógyítók ereje is a szeretetből, és a szeretés képességéből fakadt. A sötétbarna hajú, kék szemű lány alig két évvel volt idősebb Lilynél, mégis a gyógyítók közül neki volt a legnagyobb ereje. Ezért, és mert a druidák királyának lánya, nagy tiszteletet kapott, de Nikté mindig is szerény volt, és nem élt vissza hatalmával.
A két lány mindig jó kijött egymással, és egyfajta barátságot kötöttek. Megbíztak egymásban. Csak Nikté és Kumert tudott arról, hogy az álltaluk ismert Aidrea nem csak druida, hanem boszorkány is.
- És veled mi lesz? – kérdezte Aber kirángatva Lilyt ámulatából.
- Tudok vigyázni magamra, és most már kötelességem eleget tenni a druidák között – válaszolt Lily, miközben felállt és egy hálás mosolyt küldött barátnője felé, aki tovább is állt.
- De ez veszélyes! – kiáltotta Aberforth dühösen.
- Fawkes – hívta Lily a főnixet, mire az rögtön meg is jelent. Halkan suttogott a madár fülébe, mire az megértően bólintott egyet, és máris a francia vendégek felé vette az irányt. – Rátok nézve még veszélyesebb itt lenni, mint nekem, Aberforth. Druida vagyok, nem tagadhatom le, és nem is akarom. Háború van.
- Ha te maradsz, mi is maradunk – makacskodott Aber, miközben Minerva kedvese vállára tette kezét. Az idős nő, már értette lánya viselkedését.
- A halálfalókkal is elbántunk, ezek a bugrisok nem jelenthetnek gondot – morogta közbe Mordon.
- Nem maradhattok, Aberforth! – mondta kissé dühösen a lány, figyelmen kívül hagyva az ex- aurort, miközben pótapja elé állt. – Olyan csata van készülőben, amivel szemben a varázserőnk semmit sem ér. Kérlek, menjetek el Fawkes-szal. Bízzatok bennem. Fogalmatok sincs, mekkora erő fog itt felszabadulni – mondta, azzal hátat fordított nekik, és a már készen lévő sorfalhoz igazodott.
A rend védelmére hét-nyolc ember állt készenlétben, köztük Lily is. A többi druida a sorfal előtt voltak, várva az összecsapást.
Nem várattak magukra sokáig a dekromák, és rögtön megindult a csata.
A vörös hajú lány gyorsan hátrapillantott, tekintetét végighordozta a háta mögött állókon. Észrevette, hogy Aberforth és Minerva hogyan támaszkodtak egymásra, és hogy a Weasley család és minden rendtag elképedve szemlélték az eseményeket. Látta, hogy Fawkes miként válik semmivé a három egymásba kapaszkodott vendéggel együtt.
Meghagyta a főnixnek, hogy először a gyerekeket és az időseket vigye biztonságos helyre. És legfőbbként, hogy ne hagyja, hogy pótszülei miatta maradjanak.
Hatalmas robbanások és tűz martalékává vált lassan a kert. Lily látta, hogy a dekromák többségben vannak, és néhányuk kijátszotta a harcoló druidákat, pont feléjük tartanak.
A védekezők vezetője harsányan felkiáltott, mindenkit készenlétre szólítva, majd ahogy két elszökött dekroma közebb ért, a velük szembenállók megkezdték a támadást.
Lilynek még nem kellett beleavatkozni a harcba, ahhoz messze állt még, és a sorrendet nem bonthatta fel, akármennyire is akart segíteni nekik.
A lány a sorfal jobb oldalán helyezkedett el, a dekromák pedig a balon próbáltak rést találni a druidák között, akik egyelőre jól végezték dolgukat, és védték a hátuk mögött lévő Harryt, Ront, Hermionét, Siriust és Lupint.
A lány előtt zajló csata azonban elkeserítő látványt nyújtott. Sok druida feküdt sérülten a földön, míg a dekromák közül csak néhány dőltek ki. Fájdalmas kiáltások és sikoltások töltötték ki a robbanások közötti csendet.
Lily mögött a Weasley család már sikeresen megmenekült Fawkes segítségével, de a lánynak így sem maradt ideje pihenni. A védővonal megtört, és a lány mellett lévők is megsebesültek már. Lily folyamatosan záporozta tűzgolyóit, víz vagy föld áradatait, de a dekromák csak nem akartak fogyni, újak és újak jöttek.
A rendből utolsónak már csak Aberforth, Mordon és Sirius maradt, akik folyamatosan fent tartották pajzsukat, néha átkokat is lőttek, ám feleslegesen. A dekromák ellen mit sem hatottak.
A lány kétségbeesett pillantása találkozott az ősz varázslóéval.
- Menjetek már! – kiáltotta a lány, de a hang nem ért el apjához, szerencsére azonban a főnix, ellentmondást nem tűrően kitárta szárnyait, és egy tűzcsóva kíséretében mind eltűntek.
A megmaradt druidákat visszavonulóra utasították, hátuk mögött hagyva a káoszt, amivel már nem tudtak szembeszállni.