Órákkal később a lány zihált, koszos és véres ruhában lépett be a Dumbledore kúriába, ahol Minerva és Aberforth egyszerre léptek elébe.
- Megsérültél? Mutasd magad! – utasította rögtön Minerva, és tüzetesen áttapogatta lánya sérülésgyanús tagjait.
- Nem, nincs semmi bajom. Nincs bajom, tényleg – mondta Lily, majd megnyugvás kép átölelte az idős boszorkányt.
Mikor kibontakoztak az ölelésből, Lily az eddig csak némán méregető Aberforthoz lépet. Nézték egymást egy darabig, majd egyszerre borultak a másik nyakába.
- Úgy aggódtam térted – motyogta Aber a lány hajába. – Sose csinálj ilyet.
- Én is aggódtam érted, értetek – mondta Lily, miközben kilépett apja karjai közül. – De azt nem ígérhetem, hogy többet nem fogok harcolni. Aberforth, fogadd el, hogy nem vagyok védtelen kislány, akit titkolni és védeni kell! Háború van, amiből kiveszem a részem, vagy így vagy úgy.
- Hogy érted ezt? – kérdezte Minerva.
- Csatlakozni szeretnék a Főnix rendjéhez – mondta határozottan Lily.
- Nem – harsogta rögtön a férfi, mire a nappaliban lévő rendtagok kíváncsian a bejárati ajtóhoz léptek.
- Miért nem? Megtanítottatok párbajozni. Nagykorú vagyok már!
- Aberforth, Lilynek igaza van – mondta halkan Mini kedvesének.
- Nincs! Albus a beleegyezésem nélkül kockára tette az életedet, nem engedem, hogy harcolj! – kiáltotta dühödten a férfi, miközben finoman megragadta Lily vállait, és megrázta. – Féltelek Lily, hát nem érted? – mondta jóval gyengédebben, mint az előbb.
- Azért nem mondta el, mert te úgyis ellenkeztél volna. Mert te vagy az én túlságosan is aggódó apukám, akit nagyon szeretek, de engedned kell nekem, mert már rég felnőttem – jelentette ki a férfi szemébe nézve Lily.
- Tudom, tudom, de te akkor is az én kislányom maradsz, akit szeretek és féltek – ölelte magához megenyhülve Aberforth.
- Bocsánat, hogy zavarunk, csak hallottuk, hogy megjött Lily – szabadkozott Sirius, miközben a fiatalabb Dumbledore fivér karjai közül kikukucskáló lányra mosolygott.
- Igen, itt és jól vagyok – mondta Lily, miközben kibújt Aber karjai közül, és beljebb lépdelt. – Ugye mindenki jól van? Ginny? – kérdezte a lány, mire Mrs. Weasley gyorsan megölelte őt. Lily teljesen ledöbbent és már lassan sajogni kezdett az oldala, mikor Mr. Weasley unszolására a telt asszony elengedte.
- Megmentetted a lányomat. Hogyan hálálhatnám meg? – szipogta az asszony.
- Nem kell hálálkodnia, Mrs. Weasley, bármikor megtettem volna.
- Köszönjük! Ginny már alszik – mondta Mr. Weasley, miközben átölelte sírdogáló feleségét.
- Egyáltalán mit kerestek ott azok a dekromák? – kérdezte Mr. Lupin, mire Lily elgondolkodva járkált fel- alá.
- Miattam – mondta csendesen Harry, mire Lily ráemelte a pillantását, de nem válaszolt. A hallgatás maga a beleegyezés volt.
Lily az egyik általa legyőzött dekromát sikeresen ki tudta vallatni, aki egy kis unszolásra mindent elmondott a lánynak, amit csak tudott.
Többek között kiderült, hogy a halálfalók megbízták a dekromákat azzal, hogy főként a kamaszkorban lévő gyerekeket próbálják meg elfogni, de ha ez nem sikerülne, akkor bármelyik mágus is megteszi túsznak, hogy utána cserével zsarolhassák a Kis Túlélőt.
Szerencsére ez azonban nem következett be, de már csak maga a gondolat is rémisztő a rendtagokra, és az egész varázslótársadalomra nézve.
A lány megrázta fáradt, gondterhelt fejét, majd más utakra terelte gondolatait.
- Mr. és Mrs. Weasley, sajnálom, de a házuk nagy része leégett, és már nem tudtuk megmenteni – nézett szomorúan a két családfőre.
- Ha ép lenne, akkor se mennénk vissza. Nem biztonságos – mondta Mr. Weasley.
- Természetesen mindenki itt maradhat, szoba van bőségesen. És így hivatalosan is a Dumbledore kúria ad otthont a Főnix Rend főhadiszállásának – jelentette be Minerva, amibe mindenki beleegyezett, ki kisebb, ki nagyobb örömmel.
A lány azonban még mindig szüntelenül rótta köreit.
- Lily, nem akarsz leülni? – kérdezte Sirius.
- Nem, mert akkor elalszok. Komolyan – nézet fáradt szemekkel a kérdezőre, szavainak ezzel is hangsúlyt adva. - Most már biztosra vehetjük, hogy a dekromák szövetséget kötöttek a halálfalókkal – szólt eltűnődve a lány.
- Ez elég nagy gond, látva mikre képesek – vélekedett Mr. Lupin.
- Pontosan. A dekromák azt a feladatot kapták a halálfalóktól, hogy minél több rendtagot fogjanak el. Ezt sikerült elkerülni, de a druidákat súlyos veszteségek érték – mondta Lily, majd engedve az egyre jobban úrrá lévő fáradtságának, ledőlt az egyik szabadon lévő fotelre.
Teljesen elfáradt a lány, szemeit is csak erőlködve tudta nyitva tartani.
A szobában továbbra is folyt még a beszélgetés, de abból a lány már csak egy örvénylő hangmasszát érzékelt, majd szép lassan elszenderedett.
- Azt javaslom, mindenki térjen nyugovóra. Reggel majd folytatjuk – mondta Minerva, miközben Aberforth ölébe vette nevelt lányát, és az emeleti szobája felé vitte az alélt Lilyt.
*****
Késő délelőtt, mikor Lily végre felébredve a konyha felé vette az irányt, akaratlanul is egy erőteljes beszélgetés ütötte meg odabentről a fülét.
- Nem bízok benne. Mi van, ha álmunkban ránk gyújtja a házat? Simán megtehetné, mint láttuk tegnap!
A lánynak nem kellett sok sütnivaló ahhoz, hogy tudja, épp ő maga a téma. Kíváncsisága felülkerekedett az illendőn, és némán az ajtófélfának támaszkodva hallgatta tovább az eszmecserét.
- Ronald Weasley! Az a lány megmentette a húgod életét! Ahelyett hogy mindenféle ostobaságokat találnál ki, inkább köszönetet kéne mondanod neki – replikázta Mrs. Weasley.
- Épp ellenkezőleg, Molly. A fiad helyesen teszi, hogy nem bízik meg benne. Az ekkora erő birtokosai könnyen választhatják a könnyebb utat a helyes út helyett – vélekedett Mordon.
- Én bízok benne. Tényleg megmentette Ginnyt, ahogy mindnyájunkat is. Dumbledore professzorék nevelték, tehát nem látok rá okot, hogy miért ne bíznék benne – hallatszott egy hang, ami talán Harryhez tartozott, de a lány nem volt benne biztos.
Azonban eleget hallott ahhoz, hogy tudja, hányadán is állnak vele szemben a többiek. Lassan indult meg hátrafelé, de valami keménybe ütközött a háta. Ijedten fordult meg, ahol nem más, mint Perselus Piton állt fenyegetően a lány fölé magasodva.
- Csak nem hallgatózunk, Miss White? – mondta szokásos gúnyos mosolya kíséretében a bájitaltan tanár.
- Még ha így is lenne, magának akkor sem lenne hozzá semmi köze – vágta rá a lány. Majd hátat fordítva a tanárnak bement a konyhába.
- Jó reggelt! – köszönt halkan a lány.
- Neked is jó reggelt, kis drágám! – üdvözölte mosolyogva Mrs. Weasley. – Ülj csak asztalhoz, máris készítek neked valamit – szorgoskodott az asszony. – Jaj, hogy te milyen soványka vagy, na várj csak, majd én megetetlek! – sopánkodott csípőre tett kézzel, majd lenyomta az egyik székre a tiltakozó lányt.
- Nagyon kedves, Mrs Weasley, de önnek igazán nem kéne kiszolgálnia engem, épp ellenkezőleg! Gigi is…
- Ugyan, ez a legkevesebb azért, mert itt lakhatunk. És Giginek is van most épp elég dolga – ellenkezett a pufók asszony.
- Vigyázz Molly, a kisasszony biztos nagyon megéhezett a tegnapi akciójától – ércelődöt Piton, miközben ő is belépett a konyhába egy-egy biccentéssel köszöntve a jelenlévőket.
- Értékelném, ha végre leszállna rólam professzor, és menne a pincéjébe kotyvasztani – vágott vissza a lány.
- Nocsak, de felvágták a nyelvét. De én a maga helyében vigyáznék rá, lassan kezdem azt hinni, hogy ön is megmentési kényszerben szenved, akárcsak Mr. Potter.
- Nem is nyalom Voldemort talpát – csattant fel váratlanul Harry. – Magával ellentétben – tette még hozzá.
- Harry, Perselus és Miss White! Nem kéne marni egymást, mikor egyazon oldalon állunk mindannyian – próbálta csitítani a kedélyeket Mr. Lupin.
- Nem szorulok egy holdkórós tanácsaira – morogta Piton, majd távozott egy bögre kávéval.
Ezek után csönd ereszkedett a társaságra, amit a konyhába lépő vidáman nevetgélő Sirius és Kate párosa tört meg.
Siriusnak már nem volt olyan vadember külseje, mint amikor az Azkabanból szökött meg, viszont régi csajozós önbizalmából sokat veszített. A több mint egy évvel ezelőtti minisztériumi támadás következtében a férfi súlyos sérüléseket szenvedett unokanővére, Bellatrix Lestrange átkaitól, de hosszú és kitartó ápolás után végül felépült. Hálája, na meg más férfiúi indítatásai még mindig űzik Kate felé, viszont kapcsolatuk valahogy nem akar egyről a kettőre jutni.
- Mit művelt már megint az a zsíros hajú denevér? – kérdezte Sirius körbenézve a társaságon, miközben kihúzott egy széket Katenek.
- Sirius! Felnőnél végre? Már rég nem az iskolában vagytok! – tette csípőre a kezét Mrs. Weasley.
- Teljesen tisztába vagyok vele, Molly, de attól még nem fogom elfelejteni az árulását! – komorodott el a férfi arca hírtelen. – Lily, Aberforthék várnak a dolgozószobájukban, ha befejezted a késői reggelidet.
*****
- Végiggondoltuk a dolgot. És csatlakozhatsz a rendhez, bizonyos feltételekkel – kezdte Minerva, mikor mind a hárman elhelyezkedtek az első emeleti sarokszobában lévő kényelmes fotelekben.
- Köszönöm – derült fel a lány arca. – És mik lennének azok a feltételek?
- Nem lehetsz aktív résztvevője a rendnek. Nem csak azért, mert nem szeretnénk, hogy bajod essen, hanem mert nem jöhetnek rá a halálfalók, hogy ki vagy. Bár a titok már így is veszélyben van, hála Scrimgeaurnak ellenszenvének – mondta fintorogva Abreforth. – Olvastad a Reggeli Prófétát? – kérdezte.
- Nem, miért?
- A Roxfortnak új igazgatót választanak, annak ellenére, hogy Albus a hivatalos végrendeletében engem jelölt ki új vezetőnek– mondta Minerva. – Nem szívesen, de pár napra el kell hagynunk a kúriát, mert fontos az iskola védelme, és nem hagyjuk, hogy még egy direktor a saját kénye kedvére alakítsa át az iskolát. A minisztériumot ismerve pedig biztos, hogy szemmel fognak minket tartani, ha pályázni szeretnénk az állásra. Ráadásul tudnak a rend létezéséről.
- És akkor mi lesz a renddel, míg ti távol lesztek?
- Remus vezeti addig. Hozzá bármivel fordulhatsz, okos és képzett varázsló – mondta Aber.
- A druidák vezetője megengedte, hogy szabadon használhatom az erőmet, persze ésszerű keretek között – vetette fel Lily, miközben előre dőlt az ülőalkalmatosságon.
- Ez még talán a hasznunkra lehet, de ne felejtsd el, hogy sokat kockáztatnál vele – figyelmeztette Aberforth.
- Persze, tudom én is, de ezen kívül mi hasznomat venné a rend? – tette szét kezeit a lány.
- Nálad senki sem ismeri jobban a házat. És megkértem Remust, Siriust, Perselust és Alastort, hogy foglalkozzanak a tanításotokkal – sorolta Minerva.
- A druidákkal így is sok elfoglaltságod lesz. Te a rendnél úgymond megfigyelő és tanácsadó leszel, meg esetleg papírmunka lenne még a feladatod – bíztatta a lányt Aberforth, de nem sok sikerrel.
- Rendben – adta meg magát Lily miközben csalódottan visszasüppedt a párnázott székre. Akármennyire is szeretett volna ténylegesen részt venni a rend életében, belátta, hogy ez nem lenne túl okos húzás. Így elfogadta nevelőszülei döntését, és késő délután el is búcsúzott tőlük.
Egyedül maradt sok, bizalmatlankodó rendtaggal együtt.
*****
Az estét egyedül, a szobájában töltötte.
Magányában jó sok erőt gyűjtött, és megfogadta, hogy még ezen az estén elolvassa Albus bácsija búcsúlevelét. Azonban már csak a levél kibontásával is újra átjárta lelkét a fájdalom.
Mély lélegzetet vett, majd a pergamen szép, szálkás betűinek olvasásába kezdett.
Drága Kislányom!
Sajnálom, hogy el kellett hagynom Téged, de a körülmények ezt a megoldást követelték.
Minden együtt töltött perccel megmelengeted öreg szívemet, sok örömöt és boldogságot hoztál az egykoron nem túl derűs kastélyba.
Elvesztettem húgomat, Arianát, de egy kis liliom cseperedése, tanítása sok sebet begyógyított.
Lily, ne keseredj halálomon! Az élet nélkülem is pereg tovább, de neked még csak most kezdődött el igazán. S bár az eddigi életedet sok fájdalom kísérte, én hiszem, és remélem, hogy idővel te is boldogan fogsz a jövőbe tekinteni. Addig is Minerva és Aberforth vigyáznak rád helyettem is.
Kérlek, gyermekem, fogadj el tőlem egy jó tanácsot! Szeress, ne csak szomorkodj, hisz a szeretetnél nincs is hatalmasabb erő. Ezt sose felejtsd le! Mosolyogj, élj, s ne add fel a reményt!
Nevelőapád:
Albus Dumbledore
Egyszer, kétszer, és még sokszor, mosollyal az ajkán olvasta újra a levelet a lány, miközben vékony patakocskákban folytak könnyei, majd valamivel könnyebb lélekkel hajtotta álomra a fejét.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése