Amint Lily elérte a Dumbledore birtok hoppanálási pontját, erősen a tervezett helyre összpontosított, és már ott is találta magát.
Nem hagyta el Evenwoodot, csupán a falu másik végéhez hoppanált, az erdő mélyébe, ahol nem láthatták meg sem a muglik sem senki más.
A lánynak most egyedüllétre volt szüksége úgy, hogy fogalma sem volt, hogy hova tart, csak ment egyenesen a fák között.
Lába alatt recsegett-ropogott az avar, miközben madarak csiviteltek a fákon, és az enyhe szellő megsuhogtatta a fák lombjait.
Piton olyan emlékeket idézett fel benne, amik évekig a rémálmaiban kísértették.
Lily lelkében hatalmas űr keletkezett a szülei elvesztése után. A férfi most feltépte a régi sebeket, amit mérhetetlen dühvel leplezett, mert nem akarta kimutatni a többiek felé, mennyire is fájt neki, már csak maga a tudat is.
A lány tudta, hogy messzire ment a kiabálásaival és Lily Evens, Piton régi szerelmének említésével.
- Albus bácsi nem lenne rám most büszke – gondolta keserűen.
Mikor Lily még kisebb volt, az idős varázsló mesélt neki egy szép és okos griffendéles lányról, akibe beleszeretett egy mardekáros fiú, de a lány csak barátnak tekintette őt.
Az a mardekáros fiú gyakran került összetűzésekbe a többi griffendéles fiúval, akik közül az egyik később abba a szép griffendéles lányba szeretett bele.
A mardekáros fiú szívét elöntötte a keserűség, és a gonosz szolgálatába állt.
Jóval később a fiú férfivá érett és a szíve megkeményedett. Az ura parancsait követve akaratlanul is elárulta a régen oly szeretett nőt és családját. A sok bánaton és gyűlöleten felülkerekedve megkereste a jó oldal vezetőjét, és segítséget kért tőle. A vezető beleegyezett, de cserébe a férfinak kémkednie kellett a sötét oldalról. A szerelmes férfi vállalt minden kockázatott, azonban későn ért a nőhöz.
Szerelme meghalt, egyedül csak a fia maradt életben, akit a férfi gyűlölt, mert az apjához hasonlította. Pedig a fiú a külsejétől függetlenül nem volt olyan, mint a kiállhatatlan apja.
Lilynek nem kellett sokat gondolkodni azon, hogy kikről szólt az a sok mese, és a lelke mélyén nagyon jól tudta, hogy Piton, bár rossz útra tért, később megtalálta a helyes ösvényt.
És igaza volt abban a férfinak, hogy eltitkolt valamit a lány.
Amikor Lily bezárkózott a szobájába, elővette a Kumerttől kapott jóslatot és elolvasta azt.
A druidák jóslata nem olyan volt, mint a varázslóké, hanem sokkal megbízhatóbb.
Az a bizonyos jóslat egy olyan különleges druida lányról szólt, aki mind a három világhoz tartozik: a varázstalan emberekhez, a mágusokhoz és a druidákhoz is.
A jóslat nem fogalmazott pontosan, de azt írta, hogy a lánynak sok megpróbáltatást kell kiállnia, végül egy nagy ütközetben egyes egyedül összecsap a gonosz szolgájával, akinek az ereje nem a saját érdeme.
Lilynek megint csak nem okozott nagy fejtörést megfejteni, hogy kiről volt szó. Azonban kétségek gyötörték a végső összecsapásról szóló rész felől.
Azt már tudta a lány, hogy az egyik halálfaló a gyilkos átokkal megölte Reilit, így a kislány druida képességei hozzá kerültek. Viszont azt nem tudni, hogy ki az, és hogyan tudja irányítani a képességeit.
Reilinek hasonló ereje volt, mint Aidreának, tehát a harc elég nehéz lesz. Lily azt sem tudta, hogy a csatára mikor kerül majd sor, és legfőbbként, hogy ki kerekedik majd felül.
*****
Nem telt le egészen az a bizonyos egy óra, mikor Lily visszatért a kúriába.Vidám hangokat hallott az előszobából, így arra vette az irányt, azonban alaposan megdöbbentette, amivel ott találta szembe magát.
- Ez szép volt haver! – lelkendezett Ron, mikor egy szőke hajú, jó képű fiú a varázspálcájával mutatványozott az őt körülvevőknek.
Ginny, Hermione, Harry, az ikrek, az időközben megérkező Sirius, és a lány nagy meglepetésére Draco a kanapén nevetgélt a többiekkel együtt. Lilyt azonban újra elfutotta a pulykaméreg.
- Főleg egy kviblitől, igaz Kovalainen? – kérdezte maró gúnnyal a lány, mire a szólított szembe fordult vele, és düledező szemeket meresztett rá.
- Lily? – nyögte nagy nehezen a fiú. – Te mit keresel itt?
- Ezt inkább én kérdezhetném, elvégre itt lakom, te pedig nem! – kacagott fel a lány dühösen.
Majd a szikrázó szemű Lily egyenesen a döbbent fiú elé rohant, és egy nagy csattanó pofonnal üdvözölte.
A többiek megilletődött vagy elismerő pillantást küldtek a lány felé.
- Ti ismeritek egymást? – kérdezte Harry.
- Oh, hogyne, de ha megbocsátotok nekünk, akkor váltanánk pár szót négyszemközt – mondta kimérten Lily. Azzal karon ragadta a lassan felébredő Kovalainent, és a könyvtárszobába rángatta.
- Ajjaj, Alen nagy bajban van – dörzsölgette a tarkóját Sirius. – nagy kiabálást látok kilátóban, figyeljétek csak meg. Ha nem tudnám, hogy Lily milyen származású, simán egy tűzről pattant argentin senhora-nak gondolnám.
És valójában, amint becsukódott a két fiatal mögött az ajtó, Lily kiabálni kezdett.
- Mégis mi a fenét keresel itt? – sipított a lány.
- Lily, engedd, hogy megmagyarázzam, kérlek!
- Két percet kapsz!
- A pofont teljesen jogosan kaptam, beismerem! – emelte fel a kezét megadóan Alen. – És valószínűleg fogok is még kapni, de előbb hallgass végig! Szóval, tudnod kell, hogy ami tavaly történt, azt…szóval nagyon sajnálom. Nem voltam beszámítható állapotban, és Merlinre, tényleg nagyon sajnálom. Azt, amit láttál, nem jelentett számomra semmit, csak megtörtént.
- Ugyan, hagyjuk már a süket dumát, Alen! Megcsaltál, ezen nincs mit tovább ragozni – vágott közbe Lily ingerülten. – Viszont, mint láttam, nem csak ezzel az üggyel vannak bökkenők, ugye? Te végig hazudtál nekem! Varázsló vagy, a legkevésbé sem kvibli! És akkor már minden bizonnyal Rendtag is, elvégre csak azok lehetnek itt! – köpte a szavakat, miközben fel alá járkált a fiú előtt.
- Igen. Minden úgy van, ahogy mondtad.
- Szóval csak kihasználtál, hogy a Rendhez tarozhass?! – torpant meg a lány.
- Nem, dehogy! Lily, figyelj rám! Figyelj rám – kérte a fiú mikor fel akarta emelni a lány állát, de az elütötte a kezét. Majd mikor a vörös hajú kutatóan Alen szemeibe nézet, a fiú folytatta.
- Nem használtak ki. A legkevésbé sem. Főleg nem azért, hogy főnixes legyek. Ha ez a cél vezérelt volna, akkor Dumbledore nem is engedte volna, hogy csatlakozzak. Meg egyébként, te is rendtag vagy? De hát egy éve még nem lehettél, mert akkor biztos találkoztunk volna valamelyik gyűlésen, és kiskorú voltál akkor még!
- Aha. Akkor te még nem vagy beavatva. Legyen elég annyi, hogy Albus Dumbledore nevelt lánya vagyok, vagyis voltam. Csak nem rég léptem be a rendbe. A részleteket úgyis megtudod az új barátaidtól – hadarta el gyorsan Lily. Ugyanakkor a lány látta, hogy a fiú őszintén mondta, hogy nem használta ki a helyzetét, ettől valamennyire megenyhült, de persze egyáltalán nem bocsátott meg a fiúnak.
Míg Alen felfogta a hallottakat, Lily az egyik ablakhoz ment, és azon bámult kifelé. Pár pillanat után azonban a fiú a lányhoz lépet, megérintette a vállát, de az lerázta a kezeit.
- Lily, tudom, hogy sok hibát követtem el, és egy bocsánatkéréssel nem nyújtok nagy vigaszt, de sajnálom, hogy így alakult a kettőnk dolga, és Dumbledore professzor elvesztését is.
- Igazad van, semmivel sem jobb – felelte hidegen a lány pár néma perc elteltével.
- De talán lehetnénk barátok. Elvégre jól megértettük régen egymást, és tudom, nem érdekel, de sokat változtál. Szép vagy. Na nem mintha régen nem…
- Persze, jól megértettük egymást a sok hazugságodon kívül! Nem, Kovalainen, nem leszünk barátok, mert már egyszer kijátszottad a bizalmamat – mondta ellenszenvesen a fiú arcába. Majd el akart lépni mellőle, de Alen elkapta a jobb alkarját, és maga felé fordította.
Lilynek ez nem tetszett, és ezúttal a baloldalról kapott egy pofont a szőke fiú.
- Ne érj hozzám! Ne beszélj hozzám, sőt egyáltalán a közelembe se gyere! Hagy békén és felejts el, hogy valaha is bármi közünk volt egymáshoz. Bár az utóbbi biztos nem esik majd nehezedre! – kiáltotta, azzal ki is viharzott Lily a könyvtárból.
*****
Miután Lily becsapta a könyvtár ajtaját egyből felrohant a szobájába, ott kapkodva átöltözött, lófarokba kötötte hosszú vörös haját, majd kirobogott a helyiségből, és a párbaj terem ajtaja hangos csapódása jelezte a többieknek, hogy Lily már ott tartózkodik.
A lányt követve pár pillanat múlva a letört Alen is kijött a könyvtárból, mire az előszobában lévők kíváncsian fordultak felé.
- Te aztán megkaptad – mondta cseppet sem együtt érzően Fred.
- Nem semmi pofont lekavart – csatlakozott George is.
- És amúgy mi történt, amiért ezt kaptad? – érdeklődött Draco.
- Magánügy – válaszolt tömören Alen, miközben még mindig sajgó bal orcáját dörzsölgette.
- Na, ne már! Jártatok és te faképnél hagytad? – kérdezte Ron.
- Részeg voltam és egy másik lánnyal voltam, amit Lily meglátott – magyarázta feladva a fiú, mire az összes jelenlévő férfi egyed felszisszent, a társaság női nemét képviselő Hermione és Ginny pedig megbotránkoztatva néztek rá, majd mindketten felálltak és a párbajterembe mentek, ahol a földön, a felhúzott lábait ölelő Lily kuporgott.
- Hát ő volt az a szemét? – kérdezte Ginny, mikor mellé telepedett.
- Igen – motyogta Lily.
- Ccc. Az ilyen alakok miatt kár szomorkodnod – vigasztalta Hermione is.
- Tudom. Ezen már rég túl vagyok, csak most, hogy itt van… Inkább ment volna haza, Finnországba – mondta haragosan.
- Amúgy miért mondtad, hogy kvibli? – érdeklődött Hermione.
- Mert azt mondta, hogy nem rendelkezik varázserővel. Ez is a hazugságai egyike! – tört ki keserűen Lily, azonban nem folytathatta, mert miután elhagyta az utolsó szó a száját kinyílt az ajtó.
- Most, hogy Miss White is megtisztelt a jelenlétével minket, akár kezdhetnénk is – mondta Piton a lányra se nézve. – Párbajozni fognak, hogy feltérképezzük a hiányosságaikat, amiből van bőségesen – gúnyolódott szokás szerint, mire Lily elmosolyodott.
Tavaly Piton tartotta a sötét varázslatok kivédését, így tisztába volt mindenki képességeivel – kivéve Lilyével. Mert a lány célja az volt az iskolában, hogy beépüljön, így az osztálytársaival azonos szintet kellet produkálnia az órákon, ami igencsak kevés ahhoz képest, mit a lány valójában tud.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése