Piton és Harry már vártak rá, és a volt igazgatók portréi előtt is már egy fekete függöny lebegett, ahogy azt terv szerint megbeszélték. Mert nem volt tanácsos a képek lakói előtt felfedniük magukat, és ha nagyon halkak lesznek, semmit sem fognak észrevenni.
- Először bizonyosodjunk meg róla, hogy tényleg ki tudja nyitni az ajtót – suttogta Piton Lilynek, miután Harry a Tekergők Térképéből megállapította, hogy a közelben senki sincs.
- Rendben – válaszolt, majd a bejárati ajtóhoz lépett.
Ahogy a nyílászáróhoz ért, a rajta lévő oroszlánfej kinyitotta szemeit, és rekedt hangon megszólalt: Kicsi csillag, Te, ki legfényesebb vagy az égen, öltsd fel fehér köntösöd, és szállj le közénk. Szavald a leggyönyörűbb szót, a világ legszebb nyelvén.
A lány ezen meglepődött ugyan, de rögtön elővette a varázspálcáját, szemei zöld színűek lettek, majd elsuttogta a jelszót: afecte!
De az ajtó meg se rezzent. Lily meglökte egy kicsit, de semmi sem történt.
- Talán nem jó a jelszó? – kérdezte Harry.
- Nem, az biztos, hogy jó. De nem értem, működnie kellene – ráncolta a homlokát a lány.
- Kicsi csillag, Te, ki legfényesebb vagy az égen, öltsd fel fehér köntösöd, és szállj le közénk. Szavald a leggyönyörűbb szót, a világ legszebb nyelvén – szólt újra az oroszlánfej.
- Hát persze! Teljesen át kell változnom, hogy működjön! – döbbent rá Lily. Majd ragyogó fehérség ölelte körbe a lány karcsú testét, ruháját is felváltotta a druida viselete, szemei és kezei zölden ragyogtak, azután az ajtó felé suhintott a pálcájával és újra kimondta a jelszót, mire a bejárati ajtó nyikorgás nélkül kitárult.
- Gyerünk – mondta Piton, és mindenki elhagyta az irodát. Megvárták, míg Lily visszazárta az ajtót és visszaváltozott. - Ti a köpenyben gyertek, Potter – rendelkezett a tanár a kezében lévő térképpel, amit először csak vonakodva adott oda Harry.
- Persze – a fiú bólintott, majd magára és a lányra terítette a láthatatlanná tévő köpenyt, amin először Lily nem győzött csodálkozni, most viszont kicsit kellemetlennek találta, hogy ilyen közel kell lennie Harryhez.
Vagy annyira talán mégsem zavarja…
Lassan és halkan lopakodtak előre két emeletet nagyobb gond nélkül, azonban amikor a könyvtár folyosójára kanyarodtak volna, az elől lévő Piton hirtelen megtorpant, megállásra kényszerítve a két fiatalt is.
Egy járőröző auror épp akkor jött ki a könyvtárból és pont feléjük tartott.
Piton intett Harry és Lily kettősének, hogy maradjanak csöndben, mire ők összenéztek, és mintha egy keréken járt volna az agyuk, némán eldöntötték, hogy Lily kiábrándító bűbájt szórjon a falhoz lapult tanárra.
A lány gyorsan és óvatosan kibújt a köpeny alól, non-verbálisan elvégezte a bűbájt, majd csak egy rántást érzett a derekán és a szájára is egy kéz tapadt.
Ijedtségre azonban semmi ok nem volt, Harry rántotta vissza a lányt a köpeny rejtekébe. A lendülettől azonban Lily teljesen a fiúhoz simult, és Harry is a lány derekán átkarolva hagyta a kezét. Egyikük sem mert megmozdulni a közelgő cipőkopogások miatt.
Lily érezte a derekán, hogy a fiú erős karján az izmok teljesen megfeszültek, és észrevette Harry gyorsuló szívverését is.
Az auror világító pálcával haladt el mellettük, de szerencsére egyiküket se vette észre, majd a lépések zaja is elhalkult.
- Gyerünk a könyvtárba – morogta Piton a duó felé, majd elindult.
Harry elengedte Lily száját és derekát, majd egy-egy zavart torokköszörülés után ők is a férfi után indultak.
- Megmondtam, hogy ne kezdjenek magánakciókba. Felfogták, hogy majdnem mindannyian lebuktunk? – érkezett a fojtott düh Pitontól, mire Lily csak a szemét forgatta.
- Egy köszönömmel is beérjük uram – vágott vissza Harry, majd a könyvtár tiltott részlege felé indult.
- Tulajdonképpen mit keresel? – kérdezte Lily a fiút.
- Nem tudom pontosan. Olyan könyvet, ami esetleg Voldemort kezében volt – válaszolt Harry, miközben tenyerével lassan végigfutott a könyvek gerincén.
- És te az honnan tudod, hogy melyiket olvasta, és melyiket nem? – ült le egy székre a lány.
- Jobb, ha csendben marad, Miss White. Potter a különleges kapcsolata révén érzi, ha egy tárgy – jelen esetben egy könyv – kapcsolatban volt a Nagyúrral.
- Különleges kapcsolat? – értetlenkedett a lány.
- A homlokán lévő seb, és az, hogy annak idején túlélte a halálos átkot, egy bizonyos kapcsolatot hozott létre kettejük között, de most már fogja be a száját, úgyse tud segíteni – korholta Piton, majd Harry mellé lépett, és koncentrációra biztatta.
Lily jobb híján a könyvtár zárolatlan részéről kiválasztott egy hasznos bűbájokról szóló könyvet, majd ugyanoda ült vissza, és olvasni kezdte azt. Azonban egy bő óra után a szemei valósággal jojózni kezdtek, így abbahagyta a könyv tanulmányozását, helyette az elmélyülten kutató Harryn kezdett gondolkozni.
Sajnálta azt a kócos, fekete hajú, smaragdzöld szemű, tulajdonképpen jóképű fiút – ismerte el magában a lány. Sőt, nem is fiú, inkább egy fiatal férfi!
Ugyan még nem ismerte annyira Harryt, de a szemeiben kavargó elszántságot, bátorságot, intelligenciát és komolyságot nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Ráadásul ő nem vetett rá bizalmatlankodó pillantásokat, mint a többiek, persze nem is bízott meg benne első látásra. És ahogy az imént átkarolta a derekát…
- Nem, nem. Ezt gyorsan verd ki a fejedből! – suttogta maga elé Lily. Azt azonban nem tudta letagadni, hogy abban az ölelésben, olyan biztonságban érezte magát, mint Dumbledore professzoréban.
Ez, és hasonló gondolatok kavarogtak a fejében, mikor ólomsúlyként nehezedett rá az álmosság, és az előbb olvasott könyvet párnául használva elszenderedett.
Egy dohos szekrény alján guggolt egyedül a sötétben. Nem értette, hogy került oda, átjárta a félelem és az értetlenség.
Egyszer csak dulakodás és hangos beszéd foszlányaira lett figyelmes. Kikukucskált a szekrény keskeny résein, de nem látott semmit, csak a sötétség végtelen világát. Kilépett a szekrényből, majd zsebeiben kutakodott a varázspálcájáért, de az nem volt sehol.
Eszelős nevetéseket és szülei könyörgését hallotta meg, amitől pulzusa szapora vágtába kezdett, majd szülei után kiáltozva bukdácsolt végig a sötét pincében.
Félt és aggódott szüleiért, futna, szaladna, hogy megmentse őket, de druida képességei is cserbenhagyták. Vakon, a félelemtől reszkető kezekkel araszolt végig a helyiségben, fel-felbukva a régi bútorokban és dobozokban.
Édesanyja kétségbeesetten felsikoltott, amitől ő is hasonlóképp tett, majd végre megtalálta a felfelé vezető lépcsőt, és rohant a hang irányába.
- Anya, apa! – kiáltotta, azonban hiába ért fel a lépcsőn, és rohant a folyosón a hangok irányába, olyan volt, mintha visszafelé futott volna, az előszoba egyre csak távolodott tőle.
- Ne, kérem ne! – hallotta édesanyja kétségbeesett könyörgéseit, majd sötétből kilépett egy csuklyás alak, és vasmarokként szorította össze derekát, úgy, hogy hirtelen a levegő is a tüdejében rekedt.
Sikítozott, kapálódzott az idegen ellen, de ő csak nevetett, és nevetett, majd magával együtt a sötétségbe rántotta…
- Lily, Lily ébredj fel – szólongatta Harry a zokogó és vergődő lányt. – Lily, ébredj fel – rázogatta finoman, mire a lány szemei hirtelen felpattantak, és zihálva felnézett az aggódó zöld szempárba.
Nem értette, hirtelen hogy kerülhetett mellé Harry Potter. Hol vannak a szülei? És hol van az idegen csuklyás ember?
- Nyugodj meg, csak egy rossz álom volt – mondta a fiú, miközben egyik kezével bátortalanul átkarolt a lány vállát.
- Csak egy álom – ismételte halkan Lily könnyáztatta arccal. – Jaj, Istenem! – mondta elgyötört, rekedt hanggal, majd szorosan átölelte Harryt, arcát a fiú nyakhajlatába fúrta, majd ismét zokogásban tört ki.
Harry először nagyon meglepődött, nem tudta, hogy mit csináljon. Majd sután átölelte a lányt, és vigasztalóan a hátát simogatta.
Miután Lily megnyugodott, és felfogta, hogy kinek a karjaiban sírja ki magát, zavartan elhúzódott a fiútól, bocsánatot kért, és két könyves szekrénnyel arrébb lerogyott egy másik asztalhoz.
Arcát két kezébe ejtette, és kusza gondolataiból próbálta kitalálni, mitévő legyen ezek után.
Rosszul érezte magát, nagyon rosszul. Már rég álmodott arról az éjszakáról, amikor a szüleit elvesztette, és most nem értette, miért kezdődött újra. Emlékezett a sok álmatlanul töltött éjszakára, mikor nem kart elaludni, mert félt viszontlátni elhunyt szülei arcát, hangját. A történtek utáni hónapokban még sűrűn törtek rá ezek a keserű álmok, mindig másképp, de az alapja mindig ugyanaz volt. Nem tudta megmenteni szülei életét.
Viszont ahogy az idő begyógyította a sebeit, az álmok is egyre ritkábban jelentkeztek. Nem is emlékezett, mikor álmodott ilyet legutóbb.
Most viszont Harry és Piton is látta, milyen hatással volt rá ez az álom. De a lány elhatározta, hogy nem mutatja meg fájdalmát, mert az csakis az övé, senki másé. Úgy tesz, mintha semmi sem történt volna.
Mikor megszületett a lány elhatározása, Harry lépett mellé.
- Jól vagy? – kérdezte fürkésző tekintettel.
- Persze. Már végeztetek? – mondta Lily tetetett könnyedséggel a hangjában, főleg mikor meglátta a bájitaltan tanárt is a fiú mögött.
- Indulhatunk? – tudakolta Piton.
- Felőlem – vont vállat hanyagul a lány.
Ezután problémamentesen tették meg visszavezető utat, viszont az igazgatóinál Lilynek kissé nehezebben ment az átváltozás, mit előtte. És a lány nagyon is tisztába volt a miértjével.
Lily segített elpakolni Harrynek az emlékeket és a merengőt, míg a könyveket Piton zsugorította össze, és tette zsebre.
- Professzor, ön szerint Griffendél kardját használhatjuk a tudja mi ellen? – kérdezte Harry úgy, hogy a lány ne tudja miről is van szó. Az azonban megdöbbentette Lilyt, hogy Piton is be van avatva Dumbledore professzor „nagy” tervébe.
- Mindenképp érdemes lenne megpróbálni – értett egyet a tanár. – És a Teszlek süveget is el kellene vinni, elvégre jövőre is lesznek házak közötti beosztások. És most már tényleg nem hiszem, hogy be tudnának jönni ide.
- És hogy magyarázza meg, hogy önhöz került? – kérdezte Lily.
- Albus adta oda nekem a halála előtt – magyarázta egyszerűen Piton.
- Vagyis mielőtt megölte – gondolta a lány, de hangosan inkább nem ejtette ki a száján. Nem volt kész újrakezdeni ezt a fájdalmas vitát, így inkább annyiban hagyta.
Piton magához vette a süveget, Harry pedig a kardot emelte ki üveg vitrinéből, amit meglepő módon semmilyen varázslat nem védett.
- Biztosan azért van ez, mert Potter Griffendél örököse, és ezért nem léptek működésbe a védelmi bűbájok – válaszolt Piton a lány fel nem tett kérdésére, ami azért elgondolkodtatta Lilyt. Hirtelen azt hitte, hogy a férfi megint legilimentálta, de aztán elvetette az ötletet, mert azt biztos észrevette volna. Vagy ezt tényleg hangosan is kimondta?
Visszafelé a lány használta először a Hopp- hálózatot, és Piton érkezett vissza utoljára a Dumbledore kúriába.
A könyveket a könyvtár asztalára halmozták, a merengő és az emlékek a karddal együtt Harry szobájába kerültek.
Lily ugyan megpróbálta húzni az időt azzal, hogy Dumbledore professzor könyveit nézegette, de amikor ezt Piton észrevette és szokásához híven kommentálta, inkább felhagyott vele, és lassan lefekvéshez készülődött.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése