- Lily, Lily… - rohant elsőként a terem túlsó oldalára Alen, nyomában Sirius, Ginny, Harry, Hermione és Kate.
Azonban a lány helyett csak egy vörös szőrű macskát találtak, ami a döbbent lábak között lavírozva egyenesen Piton előtt állt meg.
- Hát ez nem jött össze, igaz? – kérdezte Lily a férfitól miután visszaváltozott és a szemébe nézett.
- Nem egészen értem, hogy mire céloz – válaszolta amaz szemrebbenés nélkül.
- Ó, dehogynem! Arra, hogy több lehetőség miatt küldte rám a szélörvényt. Az egyik valóban az, hogy megtudja, mennyire vagyok jártas az elemi mágiában. Viszont a másik az volt, hogy ha varázslással nem tudok mit kezdeni vele, akkor használjam a druida képességemet. Így volt? – kérdezte, de meg se várta a választ. - Délben azért is kutakodott a fejemben – pont egy olyan emlékről – amiről gondolta, hogy ki fogok akadni. Ezt az egészet azért csinálta, hogy tesztelhessen engem.
- Te szemétláda! – rántott pálcát Sirius Pitonra.
- Meg is sérülhetett volna! – támadt Alen is.
- Sirius, Alen, hagyjátok. Jó vagyok, talpra estem – lépett a feldühödött férfiak felé Lily. – Kérlek! – mondta a lány, mikor látta, hogy eszük ágában sem volt annyiban hagyni a dolgot.
- Nos, eltaláltam? – kérdezte ismét Lily.
- Maga nem is olyan ostoba, mint elsőre látszik – dörmögte a tanár.
- Oh, professzor ne bókoljon, mert elpirulok – mondta cseppet sem ironikusan Lily. – Viszont ne merészeljen még egyszer legilimentálni! És ne próbálja meg kiprovokálni belőlem a druidát, mert úgyse fog menni! – mondta nyomatékosan a lány, majd választ se várva Kate-hez oldalazott, hogy a nő begyógyítsa kisebb sérüléseit.
*****
Miközben Kate összeforrasztotta Lily sérüléseit, a lány hallotta, hogy a háta mögött valakik sutyorognak. És amikor hátrafordult a Weasley ikreket látta egymás füléhez hajolni, miközben sanda pillantásokkal illették a vörös hajú lányt.
- Mi az? – kérdezte összehúzott szemmel.
- Szép a tetoválásod! Hol csináltattad? – kérdezte George, miközben a lány spagetti pántos trikójából kivillanó lapockájára mutatott.
- Ó, azt nem valaki más készítette, hanem csak úgy ott van, már vagy tizenegy éves korom óta. Azért van ott, mert druida vagyok.
- Nahát, észre se vettem, tényleg szép. Az ilyen nonfiguratív tetoválások nekem is tetszenek – mondta Hermione.
- Nahát, ki gondolta volna az okoskodó Miss. Grangerről, hogy titokban egy tetoválást szeretne magán látni! – kacagott fel Fred, mire a lány arcszíne már az érett paradicsomra kezdett hasonlítani.
- Nekem miért ne tetszhetnének ilyen dolgok? Ha szép, és valamilyen jelentéssel bír, akkor miért ne? És most, hogy jobban megnézem, ezek a hullámos vonalak mintha szélre vagy vízre utalnának, a fölfelé ívelők meg olyanok, mint a tűz – mondta Hermione, miközben ujjaival körbejárta az említett bőrfelületet.
- Igen. Ezekből a jelekből lehet következtetni az illető druida képességeire. Ez mindenkinél egyedi, pont úgy, mint az, hogy a szemem és a kezem zölden világít. Minden druidának megvan a maga jelképe és színe.
- Értem, mindenesetre nagyon impozáns – jelentette ki Hermione.
- Te is szeretnél egy ilyet, Mione? És hová? – mosolyodott el kajánul Ron.
- Jaj, inkább felejtsétek el! – mondta, majd durcáskodva arrébb ment a barna hajú lány. Ron megpróbálta kibékíteni őt, kisebb nagyobb sikerrel.
Inkább kisebbel…
- Miss White-nak egyértelműen megy a különböző transzformációk használata, minden bizonnyal Minerva jóvoltából – lépett közelebb Lupin a lányra mosolyogva.
- Igen, így van – válaszolt szintén mosolyogva Lily.
- De ami az elemi mágiát illeti, nem minden magasan képzett varázsló képes használni azt, és érdekes, hogy egy alig nagykorú boszorkány még kombinálni is tudta – vetette közbe Kingsley.
- Nem olyan érdekes, ha számba vesszük, hogy druidaként is uralni tudom az elemeket. Dumbledore professzor valószínűnek tartotta, hogy boszorkányként is képes vagyok megidézni ezeket, ezért megtanított rá – magyarázta.
- És honnan ismered a szeretet pajzsot? – kérdezte Harry.
- Azt is Dumbledore professzor tanította meg.
- És mióta vagy animágus? – vetette fel Alen. – És mi ez a druida dolog?
- Tavaly tanultam meg állattá változni, és ez a druida dolog egyszerűen csak annyit jelent, hogy druida vagyok – válaszolt Lily a fiúra se nézve. – Van még valamilyen kérdés?
- Aberforth miért mondta azt, hogy tökéletes védelem alatt tudod tartani a házat? – kérdezte Lupin.
- És érdekelne a délben történő kimenetele is – morogta Piton.
- Hát jó – vett erőt fáradtságán a lány és mesélni kezdett. - A kúria ősi védőpajzsa is rendkívül erős, de a Dumbledore örökösök maguk is irányítani tudják a házat – kezdte magyarázni Lily, miközben visszament a nappaliba a kis társasággal együtt. – Az irányítást úgy tessék érteni, hogy ha Aberforth azt szeretné, hogy a konyha fala eltűnjön, elég a kezét rá tennie az említett falszakaszra, és arra gondolnia, hogy ne legyen ott.
Mivel én nem vagyok vérszerinti Dumbledore, nem örökölhettem ezt az irányítást, de Dumbledore professzor ezt is megoldotta – folytatta egy nagy levegővétel után. - Nem vagyok képes úgy használni, mint Aberforth, de például a védelmet én is tudom befolyásolni. Dumbledore professzor valahogy egy kapcsolatot hozott létre köztem, és a ház között.
Teljesen mindegy, hogy milyen védőbűbájt raknak a házban lévő bármelyik ajtóra, egy intéssel kinyílik nekem. És mindez fordítva is működik. Ha én bezárok egy ajtót, azt sem varázslattal, sem mugli módon nem lehet betörni. Mindezt a varázs- és a druida erőm segítségével érhetem el.
De hogy jobban megértsék, Piton professzor lenne oly szíves, hogy a hátsó ajtón kilépne, és utána megpróbálna bejönni? – kérte Lily a férfit, mire a tanár szó nélkül teljesítette.
Amikor a bájitaltan tanár az üvegezett ajtó túloldalára ért, nem csukta be azt, és várakozóan a lányra nézett.
Lily egy pillanatra lehunyta a szemét, és mire ismét felnézett már zölden világított a szeme. A legközelebb lévő falhoz sétált, jobbjával a varázspálcáját markolva mindkét kezét a falra emelte, és koncentrálni kezdett.
Az ajtó rögvest bezárult Piton előtt, mire a férfi, kézzel ki akarta nyitni azt, de meg se moccant.
Lily elengedte a falalt, de a szeme színe sem változott, ahogy a pálcát sem rakta el.
Piton nyitó bűbájokkal próbálkozott ezután, de semmi haszna nem volt. Így erősebbeket, robbantó varázslatokat alkalmazott. De azok még mielőtt elérték volna az ajtót, egy zöld derengéstől semmivé lettek.
Piton egyre erősödő átkaitól Lily már- már összerezzent, így kezét ismét visszatette a falra, erősen behunyta a szemét, és az ajtó felől egy áttetsző, zöld fal indult meg a férfi felé, mire a tanár egyre jobban távolodni kényszerült.
Pár perc után Lily visszahúzta a zöldes pajzsot, kinyitotta az ajtót, és megszüntette a védelmet.
Látszott a lányon, hogy nagy erőfeszítéseken ment keresztül. Arca elfehéredett, testtartása görnyedtebb lett és lassú, vontatott mozdulatokat tett, majd lehuppant a legközelebbi szabad fotelbe.
- Ha egy idegen próbál behatolni a birtokra, azt észreveszem, valamint minden új személyt is, de azt nem olyan intenzíven, mint egy kívülállót – mondta orrnyergét masszírozva a lány. – Azt is észrevettem, hogy Kovalainen is itt van, de nem úgy, mint egy betolakodót. Nem tudom, megfigyelték- e már, de amikor először a kúriába érkeztek, mindig egy olyan valaki hozta önöket ide, akik már jártak itt. A többségüket Fawkes hozta először, de Mr. Lupint és Tonksot már Aberforth. És Kovalainen is nyílván valaki segítségével jutott be.
- Tényleg így volt, Remus jött értem – mondta a finn fiú. – De jól vagy?
- Igen, csak fárasztó egyszerre mind a két erőmet is használni, és a párbaj sem volt semmi – válaszolt Lily, de még mindig nem nézett Alenre.
- A bájital is csak rövid ideig fedte el a fáradtságot – mondta Piton. – Talán jobb lenne, ha kipihenné magát. Este számítok az együttműködésére.
- Mégis mivel kapcsolatban? – csodálkozott Lily.
- Meglátogatjuk a Roxfort igazgatói irodáját.
*****
Lily pár óra csendben eltöltött relaxációtól már sokkal kipihentebben érezte magát, de még nem kelt fel az ágyából. Gondolataiba merülve feküdt tovább.
Nyugtalankodott.
Aggódott Minerváért és Aberforthért. Már lassan egy hete hagyták el a Dumbledore kúriát, úgy, hogy még nem adtak hírt magukról. A lány ugyan tudta, hogy hol vannak nevelőszülei, de nem akarta lebuktatni sem őket, sem saját magát.
Ki nem mondott házi őrizetben van – keserű mosolyra húzta száját a gondolatra.
Most azonban lehetősége van elhagyni a kúriát, ahhoz pedig az kell, hogy a jótékony csöndből kilépve elhagyja szobáját, és kiterveljék az estét.
*****
- Mi ez? – kérdezte Lily a megsárgult, kusza rajzos pergamen fölé görnyedő Harryt.
- A Tekergők Térképe – válaszolt a fiú, miután felnézett a lányra. – Egy olyan térkép, amit Sirius, Remus, Pettigrew és az apám készített a Roxfortról.
- Ez fantasztikus! Rajta van az egész Roxfort? – rikkantotta Lily és lehuppant a fiú mellé.
- És a benne lévő emberek és szellemek. Nézd csak – mutatott Harry egy pacára a térképen. – Hóborc épp a trófea teremben van.
- Hányan tartózkodnak a kastélyban? – kérdezte az időközben beviharzó Piton.
- Öten, de a parkban is vannak hárman – válaszolt a zöld szemű fiú.
- Vagyis minden emberre két emelet jut – vonta le a következtetést Lily.
- Mi is mehetünk? – kérdezte Ron és Hermione, miután kijöttek a konyhából.
- Nem mehetünk sokan. Így is kockázatos – mondta Piton.
- De talán… – kezdte Hermione.
- A nem azt jelenti, hogy nem, Granger – morogta a tanár.
- Akkor White miért mehet? – erősködött Ron.
- A fülén ült a végrendelet felolvasásakor, Mr. Weasley?
- Csak Lily tudja kinyitni az igazgatói irodát. Sajnálom, de tényleg jobb, ha most nem jöttök – nézett együtt érzően barátaira Harry.
- Vigyázzatok magatokra – búcsúzott Hermione, majd mind a ketten elhagyták a helyiséget.
Viszont Lily, mint ha hallani vélt volna egy „bezzeg a tüzes lány mindig mindenhol ott van”-t Ron szájából, de inkább nem vette figyelembe. Vagy legalábbis ezt hitette el magával, egyelőre.
A két férfi és Lily megbeszélték a teendőket, majd Piton ismertette a szabályokat.
- Én megyek elől, utána Potter és White. Előbb az igazgatói irodával kezdjük, onnan a könyvtár zárolt részlegéhez megyünk, majd vissza. Baj esetén egyikük sem készül magánakcióra, megértették? – nézett szúrósan a két fiatalra, akik megadóan bólogattak.
Az indulást tizenegy órára tervezték, és Lilynek csupán egy perc állt rendelkezésére, hogy bátorságát elővéve négyszemközt beszéljen Harryvel.
Piton halló távolságon kívül volt, és a házban mindenki nyugovóra tért már.
- Harry, amit Pitonnak mondtam, vagyis inkább mutattam, amikor legilimentálni akart, én… szóval sajnálom – nézett bűnbánóan a fiúra Lily. – Nem akartam édesanyádat is belekeverni ebbe a… – szusszant fel dühösen a lány. – A lényeg, hogy nagyon sajnálom.
- Tudom, hogy Piton mit érzet anyám iránt, és…
- Ha befejezték a csevegést, akkor talán indulhatnánk – vágott közbe a sötétből elő bukkanó Perselus Piton.
Lily összerezzent a férfi hangjától, és elég valószínűnek tartotta, hogy Piton is hallotta, hogy miről beszélgettek, azonban a lánynak kétségei voltak afelől, hogy vajon mit akarhatott még mondani neki a fiú.
Így némán, a gondolataiba merülve, utolsóként dobott hopp-port a kandallóba, és mondta: A Roxfort igazgatói irodája!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése