Kis idő elteltével Minerváék is követték a többieket, ám mikor Lily belépett a helyiségbe, földbegyökerezett a lába.
- Dumbledore professzor – nyögte elhalóan a lány. Az ajtóval szemben ugyanis egy nagy varázs portré foglalt helyet, amiben nem más, mint Albus Dumbledore volt látható.
Az idős varázsló küldött lánya felé egy biztató mosolyt, majd Aberforth tuszkolásának segítségével már az asztalnál ült. Az asztalfő üresen maradt, ez is jelezte, hogy az igazgató már nem lehet jelen teljes valójában egy gyűlésen sem. Balról Minerva kezdte a sort, utána Lily és Aberforth. Őket követte Fred, George és Ginny Weasley, valamint szüleik és Hagrid. Az asztal végében Perselus Piton foglalt helyet, tőle jobbra, pedig keresztfia, Draco, mellette édesanyja, Narcissa ült. Utánuk a legidősebb Weasley fiú, Bill terpeszkedett, jó barátja, Remus Lupin és felesége, Tonks mellett. Őt követte Hermione, Ronald, Harry, és végül Sirius.
Mindenki csöndben ült, csak Hagrid szipogását lehetett hallani.
Lilyt sokként érte szeretett apjának portréja. S most, hogy mindjárt felolvasásra kerül a végrendelet, a lány legszívesebben kirohant volna a teremből, mert egyáltalán nem érezte magát készen erre. Hosszú, vörös haját előrehúzta, és fejét lehajtotta, hogy senki se lássa őt sírni. Kezeit az ölében pihentette, míg Minerva fel nem állt a végrendelettel a kezében, s ettől ökölbe szorultak kicsi öklei.
- Azért vagyunk itt mindnyájan, hogy felolvassam Albus Dumbledore végrendeletét – kezdte Mini az olvasást, miközben Aberforth észrevétlenül megfogta Lily görcsbe rándult kezeit az asztal alatt.
- Egyáltalán miért kellett ennyit várni erre, Minerva? – kérdezte Mrs. Weasley. – Albust már több mint egy hete eltemették.
-Miattam – szólt halkan Lily a hirtelen beálló csendben.
- Nos, talán kezdhetnénk – mondta látszólag unottan Piton, de belül már nagyon kíváncsi volt Lilyre és a körülötte forgó dolgokra.
- Én, Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore, szabad akaratomból, mindennemű kényszer hatása alól írom meg végrendeletemet.
Kedves barátaim, ha most Minerva felolvassa nektek ezt a levelet, akkor az azt jelenti, hogy én már egy másik kaland részese vagyok. De emiatt ne bánkódjatok! Ha minden a tervem szerint alakult, akkor halálomat Perselus Piton váltotta meg, nem pedig egy ifjú, ártatlan lélek. Kérlek benneteket, hogy adjatok egy esélyt Draco Malfoynak.
Perselusra mindig is úgy tekintettem, mint egy nagyon jó barátra. Tudnotok kell, hogy Piton az én kérésemre ölt meg engem – de hogy egészen pontos legyek – a megszentelhetetlen eskü letételével köteleztem őt erre. Így nem ítélendő el, sem a Mágiaügyi Minisztériumban – amiről külön gondoskodtam – sem a Főnix rendjében. Ne felejtsétek el, hogy Pereslus az életét kockáztatja, hogy információkat biztosítson a rend számára.
Utódomként kinevezem Minerva McGalagonyt, mert bízom remek képességeiben, így mostantól ő a Főnix rendjének vezetője – mondta Mini, de a mondat végére már elcsuklott hangja. Majd pár mély lélegzetvétel után folytatta.
Vagyonom egyharmad részét, nevelt lányomra, Lilyan Eve White-ra hagyom, Roxmorts Red Street, 14 szám alatti házammal együtt. – Lily megremegett, s még lejjebb hajtotta fejét. Érezte, hogy sós könnyek gyülekeztek szemében, de nem engedte kicsordulni őket, még tartotta magát. – Tudom, hogy mit gondolsz erről kedvesem, de megfogadtam, hogy gondodat viselem, életemben, s most halálomban is.
Sajnálom, hogy ilyen nagy veszélynek tettelek ki, s hogy ilyen gyötrelmes feladatot szántam neked. De a történtek nem a te hibáid! Ne legyen bűntudatod amiatt, mit el sem követtél! Sajnálom, hogy nem tudtam tőled méltón elbúcsúzni, és felköszönteni a születésnapodon. Így engedd meg, hogy ezúton köszöntselek fel: boldog tizenhetedik születésnapot, kedvesem. (Minerva majd átadja közös ajándékunkat.) Immár nagykorúvá váltál, de tudom, hogy te már rég felnőttél. – Reszketeg sóhaj tört fel a lányból, és már nem tudott gátat szabni könnyeinek; néma sírásba kezdett. Kézfejével letörölte az első könnyeket, úgy, hogy a kívülálló azt lássa, hogy csak a haját igazítja meg. Mindenki ezt is hitte, kivéve a lánnyal szemben ülő Harry. Látta egy pillanatra a lány könnyáztatta arcát, és nagyon is meg tudta érteni őt, hisz az ő szíve is sajgott mentora elvesztése miatt.
- Tudom, nehéz számodra, mégis azt kérem tőled gyermekem, hogy a végrendelet felolvasása után oszd meg a jelenlévőknek a történetedet. Én tökéletesen megbízok bennük, kérlek, te is tedd ezt, s belátásod szerint kamatoztatni is tudod majd tudásodat a rend felé.
A vagyonom második egyharmadát a Főnix rendjének adom, használjátok fel döntésetek szerint. Végül a megmaradt pénzt és a Dumbledore kúriát öcsémnek, Aberforth Dumbledorenak adom.
Merengőmet az összes emlékemmel együtt, és azokon kívül a személyes könyvtáramat Harry James Potterre hagyom, amit a roxforti irodámban megtalálsz, fiam. Bocsásd meg nekem, hogy fiamnak szólít ez a vén szentimentális bolond, de mindig is úgy éreztem, nem csak lányom, fiam is van.
Harry, neked is bocsánatkéréssel tartozom, amiért olyan nagy terhet hagytam a válladon. De ne tartsd magadban, támaszkodj a barátaidra és keresztapádra. Tudom, hogy képes vagy, s csak te vagy képes arra, hogy legyőzd Voldemortot.
Titkon kutatásokat folytattam a családfádban, és bebizonyosodott a feltételezésem, miszerint Te vagy Griffendél Godrik egyenes ágú leszármazottja. Így valószínűleg a tizenhetedik születésnapod betöltése után varázserőd teljes formát ölt majd. Erről bővebben majd kapsz egy személyes levelet is. – Minerva abbahagyta az olvasást, és úgy, mint a többiek, kikerekedett szemekkel figyelte a zöldszemű fiút. Mire az hitetlenkedve rázta fejét.
- Ez tök király!
- Te vagy Griffendél leszármazottja! – lelkendeztek a Weasley ikrek, mire anyjuk figyelmeztető pillantást küldött feléjük, így a két poén-gyáros nyakukat behúzva hallgattak el.
- Meg szeretném kérni a rendet, hogy tanítsák meg a fiatal jelenlévőket mindarra, amire ők maguk képesek. A kúriában van egy berendezett termünk párbajgyakorlásra.
Szeretném, hogy Harry, Miss Granger és Mr. Weasley is rendtagok legyenek. Fontos, hogy mindig értesüljenek Voldemort tervéről, és kérlek titeket, ne faggassátok, csak segítsétek őket mindenben.
Tanácsolnám, hogy a rend főhadiszállása kerüljön át ide, a Dumbledore kúriába, mivel a Grimmuald téri háznak talán már nem megfelelő a védelme. Ellenben ezt a kúriát sok ősi varázslat védi, amiket Aberforthtól és Lilytől részletesebben megtudhattok.
A roxfortbeli irodámat sikeresen lezártam, amit csak Lily tud kinyitni a megfelelő jelszóval. De persze az itteni kandallót összekötöttem az ottani kandallóval, viszont ki és be senki sem tud közlekedni, csak leányom segítségével.
A jelszó pedig egy talányom megfejtése. Tudom, megint megnehezítem a dolgodat Lily, de sok sikert kívánok hozzá, és további feladataidhoz.
Kicsi csillag, Te, ki legfényesebb vagy az égen,
Öltsd fel fehér köntösöd, és szállj le közénk.
Szavald a leggyönyörűbb szót a világ legszebb nyelvén.
Őszinte, és mély tisztelettel:
Albus Dumbledore
Minerva befejezte az olvasást, majd szipogva Aberforth vállára hajtotta fejét, mire ő gyöngéden átölelte a nőt.
Az elhangozottak mindenkit mélyen megdöbbentettek.
Mrs. Weasley férje vállán keresett vigaszt, Hermione, pedig Ron karjai között sírdogált. Hagrid elővette lepedőnagyságú zsebkendőjét, és jó hangosan kifújta az orrát, mire Piton fintorogva húzódott arrébb, de kíváncsi szemeit le se vette Lilyről.
- Talán a mai mesét kezdhetnénk az elején, Miss White. Úgy gondolom, bőven van mit mondania nekünk – hallatszott a bájitaltan tanár mély baritonja.
- Ahogy akarja, professzor – sziszegte vissza a lány az utolsó szót erősen megnyomva. Kezeivel megtörölte könnyektől maszatos arcát, felegyenesedett ültében, majd érzelemmentes, kemény hangon megkezdte eddigi életének ismertetését…
6 éve
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése