- Magyarországon születtem, és ott is éltem. A szüleim muglik voltak, így fogalmuk sem volt, kilenc éves koromban miért történtek velem olyan különös dolgok, mint például az, hogy velem együtt nőtt az egyik kedvenc ruhám, és hogy az ajándékba kapott törött váza miért lett újra épp.
- Mindez nagyon érdekes Miss White, képzelje, mi mind átestünk ezeken, elvégre varázslók és boszorkányok vagyunk – gúnyolódott Piton.
- Ha nem szakítana félbe, mondanám a lényeget is – felelt ingerülten a lány, szemei szinte szikrákat szórtak. – Nem csak a varázserőm mutatkozott meg rajtam. Ha szomorú voltam, esni kezdett az eső, és sütött a nap, ha jó kedvem volt. Tudtommal, erre egy mágus sem képes, főleg nem gyerek korában – folytatta Lily. – A sok furcsaság nem csak a szüleimnek tűnt fel. Mikor már tíz éves voltam, egyik éjszaka betörtek a házunkba. Apukám úgy gondolta, hogy betörők, így rám szólt, hogy bújak el a pincébe – hallgatott el egy kicsit a lány, és egy nagy levegővétel után ismét mesélni kezdett. – Nem betörők voltak, hanem halálfalók, akik engem kerestek, de a szüleim nem árulták el, hol vagyok, így megölték őket. Engem is észrevettek később, de nem találtak el a halálos átokkal, ők mégis úgy hitték, meghaltam, pedig csak elájultam. Ezután felgyújtották a házunkat, velem együtt, de Aberforthék kimentettek onnan.
Mikor felébredtem, már itt találtam magam. Kis idő elteltével Dumbledore professzornak is feltűnt, hogy a mágusokhoz képest is furcsa dolgokat produkáltam. A professzor felkereste az egyik régi barátját, és megkérte, hogy vessen rám egy pillantást. Ezt a barátot Zareh-nek hívták, aki druida…volt. És én is az vagyok – fejezte be végül a lány egy sóhaj kíséretében.
Ismételten néma csend ereszkedett a kis társaságra. Lily körbenézett, és látta, mindenki elmélyülten gondolkodott az előbb hallottakon. Minerva bátorítóan mosolygott lányára, de ő nem volt épp nyugodt hangulatban.
- Hogy lehetsz boszorkány és druida is egyszerre? Erre még sose volt példa – ámuldozott Remus Lupin.
- Mi sem ismerünk rajtam kívül mást. Sem most, sem a múltban – válaszolt készségesen Lily.
- Egyáltalán mik azok a druidák? – tette fel az értelmes kérdését Ron.
- Nem mik, hanem kik, Ron! Olyan emberek, akiknek nincs szükségük pálcára, hogy varázsolni tudjanak. De ők nem is ’úgy’ varázsolnak, mint mi. A druidák ereje a természetben van, igaz? – okoskodott Hermione, végül kérdőn nézett Lilyre.
- Igen. Mi a természet erejét tudjuk használni. Persze vannak, akik visszaélnek az erejükkel, így néha előfordulnak kisebb összetűzések velük. Ők a dekromák – magyarázta a lány.
- A minisztérium semmit sem tesz az „összeütközések” ellen? – kérdezte Bill Weasley.
- Nem. A druidák teljesen függetlenek a varázslók befolyása alól.
- És egész pontosan mikre képesek a druidák? – kérdezte Harry.
- Beszélni tudnak az állatokkal és uralják a négy fő elemet – válaszolt Hermione.
- Nem egészen – vette át a szót Lily. – Mindenkinek másmilyen képessége/ képességei vannak. Igen, tényleg vannak, akik tudnak beszélni az állatokkal. Ez az úgymond legegyszerűbb képesség. Ez után következik a föld, víz, szél, majd a tűz. Erősség szerint. Ezek a mondhatni természetes elemi erők. Egy druidának lehet egy, vagy több ilyen képessége is egyszerre. Minél több van neki, annál erősebb, persze a legtöbbünknek csak egy- két ilyen adottságunk van.
Léteznek mentális képességek is, mint például a telepátia, vagyis hang nélkül tudunk kommunikálni bárkivel. De van olyan is, aki az akaraterejével mozgatni tud bizonyos tárgyakat.
Vannak, akiknek a testük fizikálisan sokkal erősebb, vagy ellenállóbb, mint az átlagé. Például valaki fel tudná emelni az egész Roxfort Expresst, és van olyan is, akinek a bőre ellenáll a tűznek.
És léteznek gyógyítók, akik képessége az, hogy energiájuk felhasználásával meggyógyítják a sérülteket.
- Mutassa a képességeit – követelte hirtelen Piton.
- Hogy mondja? – szűkült össze a lány szeme, miközben előre dőlt székében.
- Azt mondtam, hogy mutassa meg, mire képes – ismételte lassan a bájitaltan professzor. – Netán a hallása is sérült, kisasszony? – gúnyolódott.
- Nem, a hallásommal semmi problémám sincs, de köszönöm, hogy aggódik értem – mondta egy csepp megvetéssel a hangjában. – Viszont nem vagyok hajlandó eleget tenni a kérésének. A druida adottságaim nem cirkuszi mutatványok lebonyolítására szolgálnak! – gurult dühbe a lány.
- Nem tesz eleget nevelőapja utolsó kérésének? – szaladt fel a tanár szemöldöke, miközben a szokásos gúnyos mosolyra húzta penge vékony ajkait.
A lány hirtelen felpattant ültéből, az asztalra csapott és szikrázó szemekkel válaszolt.
- Ne merészeljen felelősségre vonni engem! Mégis milyen jogon szól bele egyáltalán? A maga hibája az egész, hisz maga ölte meg! – kiáltotta a haragtól eltorzult arccal.
- Perselus, viselkedjen. Lily, nyugodj meg, kérlek – állt fel Minerva is szigorú tekintettel.
A lány leült, de továbbra is ellenszenves szemeket meresztett az asztal túlsó végén ülő Pitonra. Végül megszólalt.
- Ha mutatni nem is, mondani még elmondhatom, mit tudok – fogott bele újra a vörös hajú lány. – Használni tudom a négy főelem mindegyikét, uralom a telepátiát, és az időjárást is.
- Vagyis akkor az elmondottak alapján önnek hatalmas erő van a birtokában – mondta eltűnődve Mordon.
- Igen – bólintott rá a lány. Mire az ex-auror mély levegőt vett.
- Az ilyen mértékű hatalom veszélyes is lehet – vélekedett az idős varázsló.
- Pontosan. Ezért tanultam éveken keresztül megfelelően kontrollálni és használni azt, egészen tavalyig.
Lily észrevette, hogy teljesen mindegy, mit mondott volna, Mordon nem bízott meg benne. Varázs szemével állandóan vizslatta, amitől valóságosan borsódzni kezdett a háta.
- Ne haragudj, hogy megkérdezem, de eddig miért nem tudhattunk arról, hogy Dumblerore professzornak van egy nevelt lánya? – kérdezte Harry eltűnődve.
- Jogos a kérdés. Mikor Angliába kerültem, és kiderült, hogy druida vagyok, Dumbledore professzor rögtön örökbe fogadott úgy, hogy mindez titokban zajlott. Az akkori Mágiaügyi Miniszter, Caramel, tartozott a professzornak egy szívességgel. Így a professzor megkérte őt, hogy a gyámom lehessen és egyben a magán tanulója is legyek. Mindezt azzal magyarázta, hogy nem akar engem kitenni a Dumbledore névvel járó zaklatásoknak. Caramel akarva-akaratlanul hitt neki, és úgy intézte, hogy a létezésemnek semmilyen nyoma ne legyen.
- De miért volt minderre szükség? – kérdezte Tonks.
- Az egyik ok az, hogy nem akartam Voldemort és a halálfalók egyik potenciális célpontjává válni – válaszolt nyugodtan a lány. Egyesektől elismerő, másoktól hitetlenkedő pillantásokat kapott, amiért kimondta a Sötét Nagyúr nevét. – Aki fél a névtől…
- Az fél magától, a dologtól is – fejezte be Harry Lily mondatát. Sirius büszkén kihúzta magát. Elvégre az ő keresztfia!
- És miért akartak elkapni téged a halálfalók? Ő akkor már nem élt – kérdezte Lupin Voldemortra utalva.
- Mert észrevették, hogy bennem több van, mint egy átlagos boszorkányban, és – persze ez csak feltételezés – meglehet, hogy azért támadtak meg évekkel ezelőtt, mert azt remélték, hogy az erőmmel fel lehet támasztani Voldemortot. De lehet, hogy csak szimplán a halálfalók akartak több hatalomhoz jutni, nem tudjuk biztosan. Mindenesetre a halálfalók felismerhetnek és elmondhatják a Nagy Úrnak, hogy mégsem haltam meg.
A másik ok, amiért nem mehettem a Roxforba az, hogy nyelvi problémákkal küszködtem, valamint a druidaságom sem engedte, hogy az iskolában tanuljak. Nem voltam túl… biztonságos a többi tanulóra nézve – vallotta be nehezen Lily.
- És mégis mekkora ez az erő, hogy ennyire kelljen a halálfalóknak? – kérdezte George.
- Nem csak jégkockákat tudok dobni a poharadba – mondta mosolyogva Lily.
- Baró! Akkor aprítani tudod a halálfalókat szép számmal! – lelkendezett Fred.
- Nem – rázta a fejét Lily. – Sem az erőm, sem én magam nem vagyok fegyver, amit harc esetén be lehet vetni. Nem használhatom ellenük az erőmet, mert ütközik a druida törvényekkel. Csak védekezésre használhatom az erőmet, támadásra semmiképp sem. Persze a védekezés maga lenne a támadás, de ez is kockázatos. Ha engem, vagy bármelyik druidát megölnek a halálos átokkal, akkor az erőnk „átszáll” a gyilkosunkra, ezzel még nagyobb veszedelmet okozva. Persze ezt a halálfalók nem tudják, remélhetőleg.
- Remélem tudja mit jelent a végrendelet végén lévő vers – kezdte Piton a szokásos gúnyos hanghordozásával.
- Igen, tudom – válaszolt a lány a tanárra se hederítve.
- És meg is osztaná velünk?
- Ha már ilyen szépen kéri – nyomta meg az utolsó szót Lily. - Kicsi csillag, Te, ki legfényesebb vagy az égen, öltsd fel fehér köntösöd, és szállj le közénk. Szavald a leggyönyörűbb szót, a világ legszebb nyelvén.
Dumbledore professzor ezzel arra utal, hogy csak én tudom megmondani a jelszót, ami druida nyelven szól – mondta eltűnődve a lány.
- És mi az a szó? – morrant fel a bájital szakértő.
- Dumbledore professzort ismerve nem a szó hangzására gondolt, hanem a jelentésére. Így szerintem a jelszó afecte, vagyis szeretet.
*****
Ezután nagy vitatkozások árán, de a Weasley szülők beleegyeztek, hogy fiuk a rendhez tartozzon, s a három jó barát rögtön le is tette az esküt.
Lily is szeretett volna csatlakozni, de tudta, hogy egyelőre hiába vitatkozna Aberforth-tal és Minervával, úgyis hajthatatlanok lennének.
Nagy meglepetésre azonban Draco Malfoy is jelentkezett a Főnix rendjéhez.
- Nem akartam megölni Dumbledore professzort, sem senki mást – mondta, majd a mondat végén Lilyre nézett. – Nem vagyok olyan, mint az apám, és segíteni szeretnék.
Hosszas gondolkodás után Minerva így szólt:
- Albus azt kérte, adjunk önnek egy esélyt, Mr. Malfoy. Ezt meg is kapja, és mikor úgy látjuk, tényleg a jó oldalon áll, csatlakozhat hozzánk. Addig is persze a főhadiszálláson maradhatnak – mondta Minerva Mrs. Malfoynak címezve a végső döntést. Draco csalódottan ugyan, de bólintott az elhangzottakra.
- Tudja valaki, hol lehet Fawkes? – kérdezte Harry, mire mindenki a fejét rázta, csak egy valaki tudta, hol is volt az igazgató főnixe.
- Fawkes – szólt Lily, mire egy gyönyörű tűz színű madár jelent meg a semmiből – mindenki csodálatára – egyenesen a vörös hajú lány vállára szállva. – Úgy tűnik, hozzám szegődött – mondta a lány, de gondolatai már nem igazán itt jártak, hanem egy másfél héttel ezelőtti estén. Azon az estén, mikor szeretett pótapja hunyt el.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése